Egy 242 millió éves lelet felfedte a gyíkok legősibb ismert rokonát

A középső triász időszakból származó állat alig 20 centiméteres lehetett, koponyája pedig mindössze 1,5 centiméter hosszú. Bár apró méretű volt, mégis óriási jelentőséggel bír: felborította a paleontológusok eddigi elképzeléseit arról, hogyan néztek ki a legelső lepidoszauruszok. A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy már a legkorábbi képviselők is rendelkeztek a modern gyíkokhoz hasonló koponyafelépítéssel, például mozgatható állkapoccsal és a szájpadláson elhelyezkedő fogakkal. Az új lelet azonban teljesen más képet mutatott – írja az Interesting Engineering.

– mondta Dan Marke, a kutatás vezetője. Az apró fosszília koponyáján sem szájpadláson ülő fogak, sem ízületes állkapocs nem volt jelen. Ehelyett teljesen merev koponyával rendelkezett, ugyanakkor szokatlanul nagy, háromszög alakú fogai voltak, amelyek közeli rokonaihoz képest is feltűnőek. Egyetlen, várt jellegzetességként a nyitott alsó járomívet hordozta, amely a legtöbb mai kígyóból és gyíkból hiányzik, de a hidasgyíknál még mindig megtalálható.

A részleteket a kutatók nagy teljesítményű szinkrotron CT-vizsgálatokkal tárták fel Franciaországban és az Egyesült Királyságban, mivel a hagyományos röntgenmódszerek nem bizonyultak elég pontosnak egy ilyen kicsiny koponya tanulmányozásához. A felvételek alapján kiderült, hogy az állat hatalmas fogait valószínűleg a rovarok kemény kitinvázának átszúrására használta.

Az Agriodontosaurus története új bizonyítékkal szolgál arra, hogy a gyíkok és kígyók első ősei jóval változatosabbak voltak, mint eddig hittük, és sokkal szélesebb táplálkozási stratégiákat alkalmaztak. A felfedezés így nemcsak az evolúció egyik régi rejtélyét oldotta meg, hanem új kérdéseket is felvetett arról, miként vált a lepidoszauruszok csoportja a Föld egyik legsikeresebb gerinces közösségévé.