A csillagászok évek óta azt feltételezik, hogy létezik egy kilencedik óriásbolygó a Naprendszer külső peremén, amit a kutatók egyelőre csak tudományos modellekkel tudtak megmagyarázni, kézzel fogható bizonyíték nincs a „kilences bolygó" létezésére. Ha mégis létezik, akkor a szakértők szerint a Neptunusz pályáján túl rejtőzhet, a Kuiper-övként ismert jeges régióban.
Ettől függetlenül egy új tanulmány szerint a bolygó egy komplett holdrajjal lehet körülvéve, ráadásul ezek az objektumok lehetnek a kulcsai a feltételezett bolygó megtalálásához – írja a LiveScience.
Ez is érdekelhet: Öt tény a bolygókról, amikről lehet, még nem hallottál
A tudósok először a The Astronomical Journal című folyóiratban megjelent 2016-os tanulmányukban vetették fel a bolygó létezését. A hipotetikus bolygót több extrém transzneptunikus objektum (ETNO) – a Naptól 30 csillagászati egységen túli távolságra lévő aszteroidák, üstökösök, holdak vagy törpebolygók (egy csillagászati egység egyébként a Föld és a Nap közötti távolság - a szerk.) – szokatlan pályájának lehetséges magyarázataként használták.
Illusztráció a feltételezett kilencedik bolygóról
Shutterstock
A kutatók úgy vélik, hogy ezeknek az ETNO-knak a pályája leginkább egy eddig fel nem fedezett tömeg gravitációs erejével magyarázható. E pályák alapján a kilences bolygó valószínűleg 5-10-szer nagyobb a Földnél, és mintegy 250-szer messzebbről kerüli meg a Napot, mint bolygónk. Még az is felmerült, hogy a megfoghatatlan objektum egy „apró" fekete lyuk lehet.
A térségben kutató tudósok viszont eddig nem találtak semmilyen fényjelet a kilencedik bolygóról, ami nem feltétlen meglepő:a bolygó ugyanis túl messze van ahhoz, hogy a Nap megfelelően megvilágítsa, így csak akkor lehetne észrevenni, ha egy távoli fényforrást, például egy galaxist vagy egy Tejútrendszerben lévő csillagot takarna el.
Egy új, elbírálásra váró tanulmányban egy kutató azt javasolja, hogy a kilences bolygó megtalálásának kulcsa az úgynevezett szatellita testek lehetnek. Man Ho Chan csillagász a keresett bolygó méretére és gravitációjára vonatkozó becsléseket, valamint a potenciális ETNO-k számát kombinálva – amelyek elég közel vannak ahhoz, hogy állandó pályára kerüljenek a sötét bolygó körül – felhasználta a bolygó potenciális holdjainak becsléséhez.
Chan úgy találta, hogy akár 20 hold is keringhet a bolygó körül, amelyek mindegyike körülbelül 100 kilométeres átmérőjű lehet.
De a számításai hogyan segít a tudósoknak a keresésében, ha az apró holdakat még nehezebb is észrevenni?
A válasz egy furcsa gravitációs hatás, az úgynevezett árapály-melegedés, amikor az egyik test által kifejtett gravitációs energia hő formájában eloszlik egy bolygó vagy hold felszíni óceánjában vagy belsejében.
Ez a jelenség a Jupiter Io nevű holdján, a Naprendszer vulkanikusan legaktívabb objektumán fordul elő. A NASA szerint az Io olvadt magja az intenzív árapály-melegedésnek köszönhetően alakul ki, amelyet az Io, a Jupiter és más Jupiter-holdak közötti gravitációs „kötélhúzás" táplál.
Olvasd el ezt is! Rejtélyes dolgok az űrben, amire a tudosók sem tudják a magyarázatot
Az árapály-melegedés a kilencedik bolygó bármelyik holdjának hőmérsékletét körülbelül mínusz 173 Celsius-fokra emelheti, ami ugyan nem hangzik túl melegnek, de az űr átlagos hőmérsékletét tekintve (271 Celsius-fok) már átlagon felüli hőmérsékletről beszélhetünk.
Chan tanulmánya szerint, ha a bolygók bármelyik holdja valóban ilyen hőmérsékletűvé válik, akkor valószínűleg halvány rádiójelet bocsát ki, amelyet már a keresésükre finomhangolt teleszkópok észlelhetnek. Ez pedig egy új, közvetett módszer lehet a jövőben, hogy valós bizonyítékot találjanak a tudósok az „eltűnt bolygó" létezésére.
