A katatónia egy elmélet szerint az állatok halálos cseléhez hasonlít, amivel halottnak tettetik magukat.
A katatónia néhány órától hetekig, hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Egyeseknél az epizódok ismétlődnek. Mit gondolnak a katatóniában szenvedő emberek? Gondolkodnak-e egyáltalán? Amikor egy személy alig tud mozogni vagy beszélni, könnyű azt feltételezni, hogy nincs is tudatánál. Az utóbbi évek kutatásai azonban kimutatták, hogy ez nem így van. Sőt az ellenkezője igaz.
A katatóniában szenvedő emberek gyakran fejezik ki erős szorongásukat, és azt mondják, hogy elárasztják őket az érzelmeik. Nem arról van szó, hogy a katatóniában szenvedőknek nincsenek gondolataik - lehet, hogy túl sok van belőlük. De mik ezek a gondolatok? Mit tehet az elme, amitől megdermed? Egy új tanulmányban megpróbáltak némi fényt deríteni erre. T
öbb száz katatóniát átélt páciens feljegyzéseit átnézve azt találta két kutató hogy néhányan beszéltek a történtekről, akár akkor, akár később. Sokan nem voltak tudatában, vagy nem emlékeztek arra, hogy mi történt. Néhányan leírták, hogy elsöprő félelmet éltek át. Néhányan tudatában voltak a sokáig tartó merevség okozta fájdalomnak, de ennek ellenére úgy tűnt, hogy képtelenek mozogni.
A legérdekesebbnek azonban azokat az emberek voltak, akiknek - valamilyen szinten - racionális magyarázatuk volt a katatóniára. Az egyik beteg feljegyzéseiben ez állt, hogy egy katatóniás beteg azt gondolta mindig, hogy le fog esni a feje a helyéről. Másokat hangok (hallucinációk) utasítottak dolgokra. Az egyik személynek azt mondták, hogy a feje felrobban, ha megmozdul - ez elég nyomós ok volt arra, hogy mozdulatlanul maradjon. Egy másik azt hitte, hogy Isten azt mondja neki, hogy ne egyen vagy igyon.
A katatónia egyik elmélete szerint a katatónia hasonló a haláltréfához, amelyet egyes állatok mutatnak. Amikor egy túlságosan nagy vagy erős ragadozóval találják szembe magukat, egyes zsákmányállatok megdermednek, és feltehetően a ragadozó nem veszi észre őket. A vizsgálatban részt vevő egyik páciens élénken leírta, hogy látott egy kígyót, amely beszélt is hozzá.
Egyetlen példa alapján nem mondhatjuk, hogy a teste egy ragadozóval szembeni primitív védekezést vett fel, de ez mindenképpen egy lehetőség. A katatónia továbbra is rejtélyes állapot, félúton rekedt a neurológia és a pszichiátria között. Legalább ha megértjük, hogy mit tapasztalhatnak az emberek, megnyugtatást és empátiát tudunk nyújtani.
(Forrás: BigThink)
