A telefonos térkép tényleg hasznos, csak épp teljesen átírja az agyunk működését
Manapság teljesen természetes, hogy ha nem tudjuk az utat, egyszerűen elővesszük a telefonunkat, és követjük a GPS utasításait. A probléma csak az, hogy eközben észrevétlenól felülírjuk a velünk született tájékozódási képességünket.
A telefonos térképek előnyei mellett egy komoly hátrányról is beszélhetünk, ezt azonban csak kevesen tudatosítják magunkban. Az okostelefonok kora előtt az emberek még nagyon erős mentális térképpel rendelkeztek, és minden egyes utazás egyfajta kirakós volt, amelyet utcáról utcára, nevezetességről nevezetességre oldottunk meg. Ezzel szemben a legtöbben ma már valójában nem tudjuk, merre járunk, hiszen szinte vakon követjük a GPS-t.
Idegtudósok is bizonyították korábban, hogy amikor navigálunk, az agy több területe is intenzíven működésbe lép. Dolgozik a memória, térben gondolkodunk, sőt még a kreativitásunk is szerepet kap. Ezzel szemben ha lépésről lépésre követjük az utasításokat, alig figyelhető meg ehhez hasonló aktivitás. A hippokampusz, amely a memóriáért is felel, szó szerint zsugorodni kezdhet, ha nem használjuk.
Ez arra is magyarázatot ad, miért érzik sokan elveszettnek magukat GPS nélkül. A képernyőn az úti célt jelölő pont ráadásul finoman át is alakítja a térhez való viszonyunkat: a világot már nem formák és távolságok rendszerének látjuk, hanem inkább utasítások sorozataként. Annyira a következő lépésünre koncentrálunk, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk a teljes képet. Ezért fordulhat elő az is, hogy olyan útvonalon is eltévedünk, amelyen már tucatszor jártunk.
A papíralapú térképek ezzel szemben épp az ellenkező hatást váltják ki. Ha mindössze harminc másodpercig vizsgálunk egy térképet, már akkor is megdolgoztatjuk az agy térbeli feldolgozásért felelős részét. Ilyenkor a helyek kapcsolatára figyelünk, és aktívan értelmezzük a látottakat. Óriási különbség van tehát aközött, hogy valahova elvezetnek minket, vagy hogy valóban tisztában vagyunk azzal, hol vagyunk.
Olvasd el ezt is!