Mikor válik az emberiség I. típusú civilizációvá? Egy új tanulmány a határainkat vizsgálja

Ha azt feltételezzük, hogy más bolygók civilizációi hasonló képességekkel rendelkezhetnek, akkor egy faj energiafogyasztása jó mérőszáma lehet a technológiai fejlettségének. Ez a Kardashev-skála alapgondolata.

Nyikolaj Kardasev orosz asztrofizikus 1964-ben javasolta a skálát. A civilizációkat pedig három típusba sorolta: planetáris, csillagászati és galaktikus civilizációk.

Az I. típusú faj képes olyan mértékű energiát hasznosítani, amely megegyezik a szülőbolygójára érkező csillagenergia mennyiségével. A II. típusú fajok a szülőcsillaguk energiáját, a III. típusúak pedig a szülőgalaxisuk energiáját képesek hasznosítani.

A gondolatot Carl Sagan népszerűsítette tovább, aki a három típus helyett egy folyamatos mérési skálát javasolt. Milyen típusú civilizáció vagyunk? Bár az emberek óriási mennyiségű energiát használnak fel, kiderült, hogy még az I-es típusba sem sorolhatóak.

A Földre átlagosan körülbelül 1016 wattnyi napenergia jut, és az emberiség jelenleg körülbelül 1013 wattot használ fel. Sagan skáláján ez jelenleg 0,73-at jelent. Nem rossz egy csapat fejlett főemlőshöz képest, de felvet egy érdekes kérdést. Elérhetjük-e egyáltalán az I. típust?

Ezt a kérdést vizsgálja egy nemrég készült tanulmány, amely a három elsődleges energiaforrást vette górcső alá: a fosszilis tüzelőanyagokat, az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat, majd kiszámítja azok időbeli potenciális növekedését.

Egyrészt az I. típus elérése elég egyszerűnek tűnik. Tegyük az energiatermelést a legfőbb prioritássá, és a végén eljutunk oda, ám minden egyes energiaforrásnak megvannak a maga korlátai. Szélsőséges esetben, például ha minden fosszilis tüzelőanyagot elégetnénk, amit csak lehetséges, az egy olyan mértékű éghajlatváltozáshoz vezetne, amely az emberiség végét jelenthetné.

A csapat tehát árnyaltabb megközelítést alkalmaz, elemezve az egyes energiaforrások fizikai korlátait, és egyensúlyba hozva azokat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Nemzetközi Energiaügynökség által meghatározott éghajlatváltozás és szennyezési szintek korlátozásának szükségességével.

Megállapították, hogy még reális korlátozások mellett is lehetséges, hogy az emberiség elérje az I. típusú szintet. A bökkenő csupán annyi, hogy ezt a szintet legalább 2371-ig nem fogjuk elérni.

Ez azonban nem feltétlenül rossz dolog. A Kardashev-skála egy nagyon tompa eszköz az emberi technológia mérésére.
Bár a fejlett civilizációknak jelentős energiára van szükségük, láttuk, hogy a kis teljesítményű számítástechnika és a hatékonyság növelése lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük vagy ellaposítsuk az energiafogyasztásunkat, miközben technológiai fejlődésünk folytatódik.

Ez a tanulmány is megmutatta, hogy miképp válhatunk I. típusú civilizációvá, de lehetséges, hogy akkor leszünk igazán fejlettek, amikor rájövünk, hogy erre nincs szükségünk.

(ScienceAlert)