Sokkal lassabbak lehettek a dinoszauruszok, mint azt eddig gondoltuk

A tudományos világ korábban úgy gondolta, hogy a Velociraptor egy olyan gyors vadász volt, aki akár 60 km/órás sebességgel is képes volt futni, amikor a zsákmányát üldözte. Ezek az elképzelések főleg egy 1976-ban kidolgozott képleten alapultak, amelyet R. McNeill Alexander dolgozott ki. A képlet a lépéshossz, a csípőmagasság és néhány más tényező alapján számolta ki a sebességet – modern emlősök mozgásának megfigyeléséből kiindulva. De egy friss kutatás most alaposan megkérdőjelezte ezt az elméletet.

A Liverpool John Moores Egyetem kutatói nem is dinoszauruszokat, hanem egy ma is élő madarat választottak modellként: a sisakos gyöngytyúkot (Numida meleagris). Ez az állat két lábon jár és a végtagjai, valamint a lábfejfelépítése is hasonlít a kisebb ragadozó dinoszauruszokéhoz, mint például a Velociraptorhoz. Bár a megkövült lábnyomok eddig kulcsszerepet játszottak abban, hogy megértsük a dinoszauruszok mozgását, az még senkinek sem jutott eszébe, hogy a mögöttük álló számítási módszert modern madarakon kellene ellenőrizni – pedig a sisakos gyöngytyúkok közvetlen leszármazottai a theropoda dinoszauruszoknak.

A kutatók lassított felvételeken rögzítették, ahogy a gyöngytyúkok különböző sár állagú terepeken mozognak, sétálnak és futnak. A nyomvonalakat digitalizálták, majd kiszámolták az állatok elméleti sebességét – Alexander képletének segítségével. Az eredmény igen meglepő volt, ugyanis a képlet túlbecsülte a gyöngytyúkok valódi sebességét – például ha egy gyöngytyúk a valóságban csak 1 km/h-val kocogott, a képlet alapján úgy tűnt, mintha majdnem 5 km/h-val futott volna.

A legnagyobb probléma az, hogy ezek a lábnyomok puha, sáros talajban keletkeznek – ilyen környezetben elnyúlnak, torzulnak és emiatt a lépéshossz is nagyobbnak tűnik a valóságosnál. A régi képlet viszont eredetileg kemény, száraz talajon való mozgásra lett kialakítva.

Ennek értelmében egy dinoszaurusz, amelyik csak sétált a sárban, könnyen úgy tűnhetett, mintha futott volna – ez teljesen megváltoztatja azt, ahogy eddig például a vadászatukat vagy a vándorlásukat képzeltük el.

Ahogy az Interesting Engineering cikke is kiemeli, ez nem azt jelenti, hogy a dinoszauruszok sosem futottak – csak azt, hogy a sebességükre vonatkozó becslések a lábnyomok alapján túl bizonytalanok és kifejezetten félrevezetők lehetnek. Éppen ezért a szakértők azt javasolják, hogy a jövőben inkább csak hozzávetőleges becsléseket adjunk meg a konkrét számok helyett.

Érdekes, hogy a kutatás arra emlékeztet minket, hogy az ősi életről kialakított tudásunk folyamatosan, a mai napig is fejlődik – és néha még a legrégebbi elméleteket is újra kell gondolnunk.