Kaliforniában nem ismeretlenek a természeti katasztrófák, mindig a következő „nagy katasztrófa" félelmetes várakozásában telnek a mindennapok. De mi történne akkor, ha az állam legnagyobb katasztrófáját nem erdőtüzek, aszályok vagy földrengések okoznák, hanem egy megaárvíz?
A Science Advances című folyóiratban múlt héten megjelent új tanulmány két forgatókönyvet vizsgált: egy többé-kevésbé aktuális megaárvizet a közeljövőben, és egy a 2081-2100-ra előrevetített éghajlati állapotot. Az eredmények azt mutatták, hogy az ilyen típusú szélsőséges viharos árvizek valószínűsége a globális felmelegedésnek köszönhetően nagyjából megduplázódott, és a bolygó további felmelegedésével csak nő a valószínűsége.
Egy megaárvíz nem lenne példa nélküli esemény Kalifornia történelmében. Távolról sem, mivel a kutatók szerint a pusztító árvizek általában évezredenként öt-hét alkalommal fordulnak elő, és a legutóbbi, 1862-es árvíz több hetes téli viharok következtében a Sacramento és a San Joaquin völgye 300 mérföld hosszú beltengerré változott.
És most az éghajlatváltozásnak köszönhetően a következő vihar nemcsak egyre valószínűbb, de várhatóan még pusztítóbb lesz.
Egy ilyen árvíz elég nagy lenne ahhoz, hogy a Sierra Nevada hegységben akár 400 százalékkal több lefolyóvíz keletkezzen, mint a történelmi feljegyzésekben. Egyes helyeken egy hónap alatt több mint 100 centiméternyi eső esne, és még a jelenlegi éghajlati forgatókönyv óvatosabb becslései is azt mutatják, hogy széles körben elterjedt területek 30 nap alatt mintegy 40 centiméternyi eső alá süllyednének.
Az 1862-es árvíz akkor történt, amikor az állam lakossága mindössze 500 ezer fő volt. Ma már közel 40 millióan élnek Kaliforniában, és a kutatók becslése szerint egy mai megaárvíz pusztító lenne: több mint 1 billió dolláros kár, és kétségtelenül számtalan emberéletet követelne és sokak kénytelenek lennének a lakóhelyüket elhagyni.
Kalifornia minden nagyobb lakossági központját egyszerre érné a csapás, de valószínűleg Nevadát és más szomszédos államokat is
– mondta Daniel Swain, a tanulmány társszerzője és a UCLA éghajlatkutatója.
