A tudomány szerint ennek az állatnak van a világon a legrosszabb lehelete

A bálnák a fejük tetején lévő légnyíláson keresztül lélegeznek, és időnként hatalmas, nedves páraoszlopot fújnak a levegőbe. A Monterey Bay Aquarium kutatói szerint ez a permet szó szerint elviselhetetlen szagú. A jelenség oka az étrendjükben rejlik: a púpos bálnák főként krillel, apró tengeri rákfélékkel táplálkoznak, amelyek már önmagukban is erősen halszagúak. Amikor azonban ezek tonnaszámra kerülnek a gyomorba és elkezdenek erjedni, az eredmény egy szúrós, rothadó, halszagú levegőoszlop.

A különös rangsorban a tengeri állatok között a fóka- és oroszlánfókafélék sem maradnak el sokkal: halakból álló étrendjük miatt az ő leheletük is jellegzetesen „óceáni”, vagyis kimondottan halszagú. A szárazföldön pedig a keselyűk és az erszényes ördögök viszik a prímet – előbbiek bomló tetemekkel táplálkoznak, utóbbiak pedig, ha fenyegetve érzik magukat, bűzös váladékot bocsátanak ki a mirigyeikből. Úgy tűnik tehát, hogy a természetben a rossz lehelet nem feltétlenül hátrány: elriaszthatja a riválisokat, távol tarthatja a ragadozókat, és egyfajta természetes védelmi rendszerként is működhet – írja az IFLScience.

A púpos bálna (Megaptera novaeangliae) azonban nem csak a lehelete miatt különleges. Ezek a hatalmas tengeri emlősök a bolygó leglátványosabb vándorai közé tartoznak: évente akár 8000 kilométert is megtesznek, amikor a hideg sarkvidéki vizekből a trópusi térségekbe úsznak szaporodni. Testhosszuk elérheti a 16 métert, tömegük a 40 tonnát, és akár 90 évig is élhetnek.

Légzésük különleges módja – a hosszú levegővisszatartás és az ezt követő erőteljes kifújás – szintén hozzájárul ahhoz, hogy a tüdőben felgyülemlett levegő nedvességgel és emésztési gázokkal keveredve a világ egyik legszúrósabb szaghatását hozza létre.

Fontos kiemelni, hogy mindezek ellenére a púpos bálna a tenger egyik legintelligensebb és legérzékenyebb lénye. Híres a „bálnaénekéről”, amely akár 30 percig is tarthat, és több ezer kilométerre elhallatszik a víz alatt. A kutatók szerint ez a hang a párzási időszak egyik legfontosabb kommunikációs eszköze, de a fajtársak közti kapcsolattartásban is szerepet játszik.

Érdekesség, hogy a bálnák által kibocsátott lehelet a tudósok számára értékes mintavételi forrás: drónokkal gyűjtik be a kifújt levegőt, hogy DNS- és mikrobiomintákat elemezzenek belőle. Így a kellemetlen szag nemcsak a turisták rémálma, hanem az óceán egyik leginformatívabb biológiai jelzése is egyben.