A Science folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmány több mint háromezer ember genetikai állományát vizsgálta. A kutatók egy FitCoal nevű számítási módszer segítségével próbálták rekonstruálni őseink népességének alakulását.
Az eredmények szerint mintegy 930 ezer évvel ezelőtt drámai népességcsökkenés következhetett be, amelynek során a szaporodóképes populáció közel 99 százaléka eltűnt. A becslések alapján mindössze 1280 szaporodó egyed maradhatott, és ez az állapot körülbelül 117 ezer éven át tarthatott. Fontos azonban tisztázni, hogy ez genetikai értelemben vett effektív populációméret, nem az akkor élő összes emberelőd tényleges száma.
A kutatók szerint a háttérben jelentős éghajlati változások állhattak. Mintegy 900 ezer évvel ezelőtt a jégkorszakok hosszabbá és intenzívebbé váltak, Afrikában pedig súlyos aszályok nehezíthették őseink túlélését.
A csökkenő csapadékmennyiség miatt visszaszorulhatott a növényzet, és megfogyatkozhattak a táplálékul szolgáló állatok is. A szélsőséges körülmények így hosszú időre ellehetetleníthették a népesség növekedését. A feltételezett esemény arra is magyarázatot adhat, miért találni viszonylag kevés emberelőd-kövületet ebből az időszakból.
Bár a felfedezés komoly figyelmet kapott, az eredményeket későbbi kutatások megkérdőjelezték. Egyes szakértők szerint a genetikai adatokból kirajzolódó népességcsökkenés akár statisztikai torzítás is lehet, amelyet az egymástól elszigetelten élő ősi csoportok okozhattak. A régészeti leletek szintén óvatosságra intenek, hiszen ebből az időszakból a világ különböző pontjain is ismerünk emberelőd-maradványokat. Az eredeti kutatás szerzői ugyanakkor egy 2026-os tanulmányban ismét kiálltak eredményeik mellett, így a feltételezett népességcsökkenés továbbra is tudományos vita tárgya.
Egyelőre tehát nem bizonyított, hogy őseink valóban ilyen közel kerültek a teljes kihaláshoz. A kutatás ugyanakkor rávilágít arra, milyen súlyos környezeti kihívásokkal kellett megküzdeniük jóval a modern ember megjelenése előtt.
Olvasd el ezt is!