Sziegl Balázs és Sziegl-Nagy Petra egymás és a szakma szerelmesei. Hajósi pincéjük asztalánál a fiatal házaspár egymás szavába vágva mesélt azokról a kihívásokról, melyek nélkül nem működne a Sziegl Pince harmóniája. Elhivatottságuk legfőbb tápláléka a szeretet.
Szerző: A. Fehér Vera
Sose gondoltuk volna...
Majdnem orvos lett
Fotó: Acsai Miklós
... hogy szőlővel fogok foglalkozni – meséli Petra a kezdetekről. – Sokáig orvos akartam lenni, de megfordult a fejemben a jogi egyetem, sőt a számvitel, viszont abban is gondolkodtam, hogy nem tudok két óránál tovább egy helyben ülni. Véletlenül akadtam a szőlész-borász szakra, és végül teljesen beleszerettem a borászok gyakorlatias életmódjába.
Kacskaringós út vezet a borászkodáshoz
Informatikusnak készült
Fotó: Acsai Miklós
Első lépés volt a címe a Minőségi Változások nevű gimis együttesünk CD-jének, én a szólógitáros voltam, és akkor még fogalmam sem volt, mivel fogok később foglalkozni – nevet Balázs. – Informatikát tanultam fél évig Pécsen, de inkább hazajöttem, majd 2009 körül, a borvidék hagyományaira tekintettel beiratkoztam a borászati technikumba Pesten, ahol viszont sikerélményeket szereztem. Ezután a Kertészeti Egyetemen találkoztunk Petrával. Közben 2011-ben kaptam ajándékba az első öreg tőkés területünket, ebből készítettem az első tételeket, amiről nagyon jó visszajelzéseket kaptam – talán itt kezdődött minden.
Nincs két egyforma bor
Nincsen titkos recept, csak a természet van
Fotó: Acsai Miklós
Már évek óta kereszteződtek az útjaink, de csak nagy sokára találkoztunk, sőt az első randik szakmai randik voltak – veszi át a szót Petra – Balázs mindig felhívott, hogy jaj, olyan bizonytalan, tudok-e esetleg segíteni abban, hogy mit csináljon egy borral. A hét évvel ezelőtti Gourmet Fesztiválon végül összejöttünk.
A koncepciónk organikusan változik, idomul az adott évjárathoz, mindig az adott körülményekből kiindulva improvizálunk. Arra törekszünk, hogy a szőlők mindent megkapjanak, minden egyes tőke a gyerekünk. Az első években kritikaként ért, hogy egy borunk nem olyan, mint az előző évi, és idén miért nincs az, ami tavaly volt. De tudatosítottuk a vásárlóinkban is, hogy nem fogunk és nem célunk két egyforma bort készíteni.
Útkeresésekben
Szívszerelem a Kövidinka, Kadarka és a Kékfrankos
Fotó: Acsai Miklós
A kísérleti bor kifejezést nem szeretjük használni, tanulmánybornak nevezzük például az egyik legújabb tételt is, mely a tokaji fordítás technológiájával született: egyszer már kipréselt aszúsodott cserszegi bogyókat öntöttünk fel egy olaszrizlinggel, majd pár nap múlva újrapréseltük, így lett csodálatos bor belőle. Itt, Hajóson persze nem használhatjuk a fordítás kifejezést. Inkább önmegvalósítás, amit csinálunk – folytatja Petra. – Mindig jön egy új ötlet: 2017-ben egy botrytises kövidinkát tettünk büszkén palackba, mert azzal kísérleteztünk, meddig lehet kint hagyni ezt a fajtát a tőkén. De nem az extrém dolgok elérése a cél, inkább megkeresni, hogy mi a maximum, ami a harmónia mellett benne van a területben.
Az új szerelmünk a kövidinka, de nagy hangsúlyt fektetünk az olaszrizlingre, illetve szívszerelem a kadarka és a kékfrankos. Sok fajtánk és vegyes területünk van, de az a cél, hogy leszűkítsük a kört magyarokra.
Nagyon sok kísérleti klónunk van, sőt van furmint kísérleti ültetvényünk is – veszi vissza a szót Balázs –, például csak olaszrizlingből tizenkét különböző változat. Ezekből a különféle tulajdonságokkal rendelkező típusokból áll össze az egész, s a pincében is ugyanígy több szüret eredménye szül egy-egy új bort.
Négyszer locsoltunk hét év alatt a hajósi Orbán Napi Borünnepen, aminek az a fő attrakciója, hogy a főtér közepén álló Szent Orbán szobrot a kategóriagyőztes helyi borokkal meglocsolják, így áldozva a jó termés érdekében – folytatja Petra. – Mi is hagyománytisztelők vagyunk, sok régi ültetvényt mentettünk meg, amiken 60–80 vagy 100 éves bakművelésű tőkék vannak. Rengeteg munka van velük, de a kedvenc területeink. Ezek az idős kadarkák olyanok, mintha bölcsek lennének – és olyanok, mint egy-egy szobor.
Palackba zárt költészet
Hajósi pincesor
Fotó: Acsai Miklós
Kollár-Klemencz Laci idézetek vannak minden palackon, aki minden tételhez egy-egy új sort költ. A mi tevékenységünk is alkotás, tudatosan felépített részletekből áll, és úgy érezzük, ehhez illik a költészet. 16–18 ezer alackot készítünk egy évben, húsznál többet nem is szeretnénk. Minden palackot számozunk, van olyan tétel, amiből mindössze 240 darab készül, és nagyon kevés, ami meghaladja az ezret.
A legfontosabb összetevő
Nem azért vannak a kollégáink, hogy helyettünk dolgozzanak– folytatja Balázs. –, addig szeretnénk folytatni, amíg mindketten mindenben részt tudunk venni, ez pedig addig megvalósítható, amíg nem növi túl magát a birtok. Ennek is köszönhető, hogy tavaly eladtunk egy problémásabb területen két hektár szőlőt. Sokszorozott kézimunkával dolgozunk összesen 4-5 emberrel, akiket szinte családtagként tartunk számon, és akik képesek magukénak érezni az ültetvényt. Úgy érezzük, hogy ez a szeretet az egyik legfontosabb összetevője a borainknak.
Sikeres eredmények
Együtt könnyebb
Fotó: Acsai Miklós
Az organikus művelés nagy befektetés, a kézműves munkánál alaposabb, precízebb nincs az ültetvényen és a pincében sem. 2015 óta minden évben nagyjából dupláztuk a területeket. Az igazi cél maga az életmód, és az, hogy fenntartható legyen ez a szeretetben együtt élés a természettel. Szeretjük a kihívásokat együtt megoldani, és nem csak egymáshoz, és Benedekhez, a kisfiunkhoz, hanem a szakmához is szerelem fűz.
A legnagyobb sikerünk az, amikor visszatérő vendégekkel találkozhatunk egy-egy borkóstoló alkalmával. Az is óriási siker, hogy a hajósi borrégióból elsőként tudtunk Michelin-csillagos étterem étlapjára kerülni, ahol ma is 3-4 borunk van bent. Azt a prekoncepciót törjük át, hogy Hajósról csak Irsai Olivért, generosát, cserszegit és hasonló illatosokat lehet kóstolni. Nem! Vannak olyan filozófia mentén készült borok, amik hagyományosabbak, de a csúcsgasztronómiában igenis képesek megállni a helyüket.
