Az ősi Föld sokkal jobb otthona volt az orrszarvúaknak, mint a mai. Miután mintegy 55 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikában vagy Eurázsiában jelentek meg először, a növényevő emlősök tábora több mint 100 fajjal gyarapodott, amelyek Eurázsiában, Észak- és Közép-Amerikában, valamint Afrikában barangoltak – írja a Big Think.
Némelyikük egészen más volt, mint a mai társaik. A Hyracodontidae például a szarv nélküli orrszarvúak családja volt, amelyek úgy néztek ki, mint az izmos lovak. A Metamynodon esetében úgy tűnik, hogy idejük nagy részét a vízben töltötték, akárcsak a vízilovak. És ott volt még a Paraceratherium, amely 7 méteres magasságával és 33 000 kilós súlyával az egyik legnagyobb szárazföldi emlős volt, amely valaha a bolygón járt.
De mire mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt elkezdődött a pleisztocén korszak, az orrszarvúak többsége kihalt. A pleisztocén végére, körülbelül 11 700 évvel ezelőttre már csak kilenc orrszarvúfaj maradt fenn. Jelenleg öt faj él a bolygón, és mindegyik veszélyeztetett.
A tudósok tisztában vannak azzal, hogy az újabb rinocéroszok valószínűleg az iparosodás előtti klímaváltozás és az orvvadászat kombinációja miatt haltak ki. Ami azonban régóta fejtörést okoz a biológusoknak, az az orrszarvúak evolúciós vonala.
Charles Darwin óta folyik a vita arról, hogy a jelenleg is létező rinocéroszfajok hogyan kapcsolódnak nemrég elhunyt rokonaikhoz. A biológusok számos hipotézist vetettek fel a közelmúltban élt állatok leszármazási vonalára vonatkozóan, amelyek középpontjában különböző tényezők, például a földrajzi elhelyezkedés vagy a szarv jellemzői állnak. Ez a vita mostanra eldőlni látszik.
Egy nemrégiben készült tanulmány nyolc orrszarvúfaj - köztük az összes ma élő és három kihalt faj - genomadatait elemezte. A most élő fajok közé tartozott az indiai orrszarvú, a fehér orrszarvú, a fekete orrszarvú, a szumátrai orrszarvú és a jávai orrszarvú, míg a kihalt fajok közé a szibériai egyszarvú, a Merck-orrszarvú és a gyapjas orrszarvú.
A cél az volt, hogy összehasonlítsák az élő fajok genomját a nemrég kihalt fajokéval, hogy megállapítsák evolúciós vonalukat. Az eredmények azt mutatták, hogy az orrszarvúak között körülbelül 16 millió évvel ezelőtt divergencia következett be, amelynek következtében két különböző vonalba fejlődtek az afrikai és az eurázsiai kontinensen. Ez a földrajzi alapú kettéválás hozzájárult a ma is élő orrszarvúak evolúciójának kialakulásához.
A kutatók felvetették, hogy az Afrikát és Eurázsiát mintegy 19 millió évvel ezelőtt összekötő Gomphotherium-földhíd kialakulása elősegíthette őseik szétválását.
Feltételezésünk szerint ez a szárazföldi híd lehetővé tette a szétszóródási eseményeket, amelyeket vikariáció követett, ahogyan azt jól dokumentálták többek között a korai orrszarvúak, zsiráffélék, szuideák és viverridák Eurázsiából Afrikába történő bevándorlásával, valamint a majmok, deinotherák és elefántfélék Afrikából Eurázsiába történő kivándorlásával
- írták.
Az eredmények az orrszarvúak biológiai sokféleségére is fényt derítettek. Bár a növényevő emlősök egykor biológiailag sokszínűek voltak, a fennmaradt fajok alacsony genetikai változatosságukkal tűnnek ki. A tanulmány megállapította, hogy ez a sokféleség hiánya nem éppen új keletű: úgy tűnik, hogy az orrszarvúpopulációk az elmúlt kétmillió évben lassan, de folyamatosan csökkentek.
Ez pozitív hír lehet a természetvédelem szempontjából, mivel arra utal, hogy a közelmúltbeli csökkenésnek kisebb hatása lehetett a populációk életképességének genetikai aspektusaira, mint azt korábban gondolták
- írták a kutatók.
Más szóval, a fogyatkozó orrszarvúpopulációk helyreállítása lehetségesnek tűnik anélkül, hogy egészségügyi problémákat okozna. A kutatók mindazonáltal hozzátették, hogy az emberiség fejlődése és az orvvadászat súlyosbította az orrszarvúak populációjának csökkenését. Becslések szerint ma már kevesebb mint 30 000 rinocérosz kóborol a vadonban, az indonéziai Ujung Kulon Nemzeti Parkban pedig a Föld utolsó megmaradt vadon élő Jávai orrszarvúi élnek.
Az orrszarvúak védelmének egyik fő prioritása az illegális orvvadászat megállítása és annak biztosítása, hogy a populáció helyreállításához elegendő teherbíró képesség álljon rendelkezésre
- állapították meg a tudósok.
