Vajon hol végzett lakosságarányosan Magyarország? Az USA-t és Kínát így nagyon megvertük, miképp Hollandia és Új Zéland kivételével szinte minden fejlett országot.
Több mint 11 ezer sportoló vett részt 206 ország képviseletében a Tokióban rendezett olimpián. A 33 sportág félszáz szakágában összesen 339 arany-, ezüst- és bronzérmet adtak át.
Az elnyert aranyérmek alapján alakult ki az éremtáblázat sorrendje.
A 206 országból azonban mindössze 93 osztozik az érmeken, vagyis a résztvevők több mint fele (55 százaléka) érem nélkül távozott a versenyekről. Aranyérmet mindössze 65 ország sportolói tudtak szerezni, és akadt 28 olyan ország mely ugyan nyert érmet vagy érmeket, de arany nem jutott számára.
A hivatalos végeredményből is látható, hogy az élen nem történt meglepetés: az Egyesült Államok végzett az élen, összesen 113 begyűjtött éremmel, megelőzve Kínát (88 érem). A házigazda japánok a 3. helyen végeztek 27 aranyéremmel, míg az őt követő Nagy-Britannia 22-t szerzett.
Magyarország 6 aranyával a táblázaton a 15. helyet foglalja el.
A B&L Online Cikk- és Hírügynökség véleménye szerint az egyszerű aranyérem- és éremtáblázatnál érdemesebb lenne nagyobb figyelmet szentelni annak, hogy lakosságarányosan miként alakul az országok közötti olimpiai verseny. Egy ilyen táblázat ugyanis jobban megmutathatja egy ország fiataljainak sporttehetségét, tudását.
A BBC egy alternatív táblázatot is publikált, amely ennek megfelelően helyezi sorrendbe a tokiói olimpián érmet szerző országokat.
Ezen Magyarország a világon a 10., megelőzve például a 60. helyezett Egyesült Államokat.
Az élen San Marino áll, mely 33 ezer lakosával nyert 1 arany- és 2 ezüstérmet. Bermuda százezer lakója elvitt egy aranyat, a Bahamák négyszázezer polgára két versenyszámban volt a legjobb. Ezek kirívó kivételek, de az már sokatmondóbb, hogy az ötmilliós Új-Zéland 7 aranyat, összesen 20 érmet söpört be – ezzel 4. e népességlistán.
Jamaica eredménye is tekintélyt parancsoló, hiszen 3 millió lakosával 9 érmet gyűjtött (4–1–4), a kétmilliós Szlovénia 5-öt (3–1–1). A Tokióban kiválóan szereplő 17 milliós Hollandia 9. (10–12–14), egy hellyel előzi meg e táblázaton Magyarországot, amely 20 éremmel büszkélkedhet (6–7–7).
Alaposan összekuszálódnak a helyezések, ha az országok eredményeit nem a megszerzett aranyérmek, hanem az elért érmek száma alapján rangsoroljuk. Hiszen egy-egy versenyszámban csak milliméterek, tizedpontok, századmásodpercek döntöttek a helyezésekről, melyek semmit sem vonnak le egy versenyző vagy csapat teljesítményének értékéből.
Az érmek száma szerint az orosz csapat a harmadik, a brit a negyedik, megelőzve Japánt. Az olaszok 40 érmükkel nem a tizedikek, hanem a hetedikek, a hollandok viszont 36 éremmel visszacsúsznak a hetedikről a kilencedik helyre.
Magyarország a tizenharmadik ezen a listán megelőzve például Kubát, amely ugyan eggyel több, 7 arannyal büszkélkedhet, de csak 15 éremmel. Bulgária ebben az összehasonlításban nagyot zuhan (a 30.-ról a 39. helyre), de még többet Szlovénia (a 31.-ről a 42.-re.).
Minél nagyobb a szám a két helyezés között annál inkább kitűnik, hogy egy-egy ország néhány tehetségének köszönheti a táblázaton előkelő helyezését, mintsem remek sportéletének. Ecuador például két aranyával és egy ezüstjével a 38., de az érmek számát tekintve csak 60. Bahamák két aranyat szerzett összesen, mellyel az előkelő 42. a hivatalos éremtáblázaton, de az összes érmet figyelembe véve mindössze a 66. Az ellenpélda Ukrajna, melynek mindössze egy aranyérem jött össze, ám összesen 19 érem. Így az aranytáblázaton 44., de az összesített éremtáblázaton már a 16. helyet foglalja el.
Nem nehéz megjövendölni, hogy a nagy (lakosság)számok törvénye alapján a következő olimpiákon is az Egyesült Államok, Kína és Oroszország végez majd az élmezőnyben. Vagyis minél többen sportolnak egy adott országban, annál valószínűbb, hogy megfelelő infrastruktúra esetén körükből több tehetség bukkan felszínre és több sikeres élsportolót lehet kinevelni. A sporteredmények persze csak részben függenek a népességszámtól, meghatározó az ország gazdasági ereje, a sportlétesítmények száma, a sportra fordított összeg is.
Azonban a táblázatok valamilyen módon mindenképpen hamisak, mert nem fejezik ki, hogy egy-egy országban milyen a sportinfrastruktúra, milyenek a gazdasági, társadalmi, politikai körülmények, miként tekintenek a sportra, és mennyi pénzt áldoznak rá.
Az egyes időszakokban felbukkanó kimagasló tehetségekről és aktuális formájukról nem is szólva. Gondoljuk el, milyen változást hozott volna az éremtáblázaton, ha Hosszú Katinka formában van, és három arannyal megismétli riói olimpiai teljesítményét. Ettől az ország sportstatisztikai megítélése gyökeresen megváltozott volna, de sporthelyzete nem.
Forrás: B&L Online Hír- és Cikkügynökség
