Írjál és szeressél

Nyáry Krisztián egy személyben író, irodalmár, kommunikációs szakember, valamint a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója. Vannak, akik professzorként ismerhették meg: költészettörténetet tanított a Pécsi Tudományegyetemen, és bár a '90-es évek közepe óta a katedrán már nem találkozhatnak vele a diákok, azóta is aktívan részt vesz az irodalmi élet formálásában.

2012 elején még csak ismerőseivel osztotta meg a Facebookon a magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló bejegyzéseit, amiket azóta már több mint ötvenezren követnek. Első könyve Így szerettek ők címmelcímmel jelent meg, 2019-ben pedig két kötetben (Írjál és szeressél, Életemnél is jobban) gyűjtötte össze a magyar kultúrtörténet legszebb, legérdekesebb vagy éppen legfelháborítóbb szerelmes leveleit.

Időutazás a szívünk körül

A múltbeli ismert alakok szerelmi történetei lenyűgözik az embereket. Miért?

Mert magunkat fedezzük fel mások szerelmi életében. A konstellációk száma évszázadok alatt sem változik: tíz-tizenöt párkapcsolati szituációból áll össze mátrixszerűen a szerelmi életünk, aztán kinek mi jut. Szeretjük érezni, hogy nem vagyunk egyedül a történetünkkel, a boldogságainkkal és a csalódottságainkkal sem. „Ó, ha Babits is itt cseszte el, akkor nem vagyok annyira hülye!"

Hol cseszik el az emberek?

Hol nem? Dermesztően könnyű elrontani egy kapcsolatot, kezdetnek elég lehet egy rossz kérdés, egy ingerült gesztus, aztán jön a többi, és kész. És szinte mindenki elrontja. A magyar kultúrtörténetben alig találni példát sírig tartó, boldog házasságra.

De azért találni? Mond egyet?

Benedek Elek meséje. Mintha antik mesét vagy balladát olvasnál: egymásba szeret a székely dzsentrifiú meg a szegény, félárva zsidó lány, hatvan éven keresztül együtt élnek, és eldöntik, hogy együtt halnak meg. Amikor a férj meghal, a feleség öngyilkos lesz. Fájdalmasan felemelő.