Az összeesküvés-elméletek még a világ első számú drámaíróját, William Shakespeare-t sem kerülték el.
Április 23-án ünnepeltük Shakespeare halálának 405. évfordulóját. Ez pedig annyit tesz, hogy körülbelül 405 éve vitatkoznak az emberek arról, hogy valóban Shakespeare írta-e vagy sem legendás műveit. (Na jó, kisebb túlzással.)
Ugyanis legelőször 1785-ben vetették fel ezt a kérdést, amikor James Wilmot megalkotta az első „anti-stratfordi elméletet", a teória, mely szerint William Shakespeare, a Stratford-on-Avon-i kesztyűs fia, közel sem volt akkora zseni melynek mutatta magát, valamint, hogy nem ő írta azokat a darabokat és verseket, amiket William Shakespeare nevéhez kötünk.
Az anti-stratfordiánus érvelés rendkívül romantikus és meggyőző lehetne, ám silány tudományosságon alapul.
De mégis mi késztette arra Wilmotot, hogy megkérdőjelezze a világ egyik leghíresebb íróját? Talán rendkívül csalódott volt, hogy kutatása eredménytelen?
Wilmot tiszteletes és irodalomtudós volt. Ám 1781-ben, amikor Shakespeare már majdnem 200 éve halott volt, nekilátott, hogy megírja Shakespeare átfogó életrajzát. Felkereste Shakespeare szülővárosát és minden olyan házat, amelyet Shakespeare elképzelhetően meglátogatott 50 mérföldes körzetben. Végigjárta az összes Stratford környéki könyvtárat, és levelezés után kutatott.
Ekkor jött a hidegzuhany. Sehol nem talált olyan feljegyzést, amely arra utalna, hogy a stratfordi William Shakespeare valaha is könyvet olvasott vagy levelet írt volna. Semmi nyom fecnikre firkált kézírásáról, semmi Shakespeare-ábrázolás régi levelek alján, semmi „William Shakespeare tulajdona" felirat bármilyen könyv előzéklapjára írva, sőt állítólag könyvek sem voltak az otthonában.
Wilmot nem tudta elfogadni a gondolatot, hogy William Shakespeare rendkívül mély és megindító darabjait egy olyan ember írta, aki nem hagyott maga után irodalmi papírnyomokat. Így arra a következtetésre jutott, hogy nem ő alkotta a népszerű műveket.
Az anti-stratfordi elmélet a 19. század végén pedig rendkívül népszerűvé vált. Akár Wilmot találta ki, akár nem, 1857-ben minden a feje tetejére állt, amikor Delia Bacon és William H. Smith külön-külön könyveket jelentetett meg, amelyekben azt állították, hogy Shakespeare műveit valószínűleg Francis Bacon írta.
A világhírű író, Mark Twain a könyvek elolvasása után pedig kijelentette, hogy ez teljesen meggyőzte őt arról, hogy az úgynevezett stratfordi ember nem írhatta Shakespeare-t.
Idővel egyre több híresség állt a Stratford-ellenes elmélet mellé: Freud, Whitman, Malcolm X, Helen Keller, Orson Welles, Sir Derek Jacobi. És nem nehéz megérteni, hogy miért. Egy romantikus, elbűvölő, izgalmas elmélet, tele titkos összeesküvésekkel, amit imádnak az emberek.
Az anti-stratfordi elmélet hívői szerint William Shakespeare nem volt más, mint egy középszerű színész a semmi közepéről, akit valaki okosabb, gazdagabb és műveltebb lefizetett a neve használatáért.
Ennek ellenére szinte egyetlen hivatásos Shakespeare-kutató sem veszi komolyan a teóriát:
A felvetés nagyjából olyan elterjedt nálunk, mint az űrhajósok körében a holdraszállás megkérdőjelezése"
– mondta Stephen Marche egykori Shakespeare-professzor.
Emellett rengeteg kutató hitetlenkedve áll Wilmot állítása előtt, hiszen a korabeli anyagokban több szó esik Shakespeare-ről, mint bárki másról az angol reneszánsz színházi életből.
