Hit az irracionalitásban – Beszélgetés Vecsei H. Miklóssal

Tíz éve találkoztunk utoljára. Mit mondanál most a tíz évvel ezelőtti önmagadnak, ha az utcán összefutnátok?

Vecsei H. Miklós Tegyél meg mindent, hogy megtudd, mi az igaz, és amikor megtudtad, utána mondj igazat. Én akkor nem tudtam, mi az igaz, és nem is mondtam igazat.

Egy nemrég készült interjúban arról meséltél, hogy vannak mondatok, amelyeket tíz éve mondtál, akkor igazak voltak, de mostanra lejárt a szavatosságuk. Mennyiben felelősség és mennyiben felemelő, hogy nem mindig tudod, egy-egy mondatból mi hajt ki később?

Miklós Az igazságot, azt hiszem, nem lehet mondatokra lebontani, inkább az időre lehet vonatkoztatni. A saját igazságokat pedig azért nem szabad hangoztatni, mert szavatossági idejük van. A saját kérdéseket már sokkal inkább fel lehet tenni újra és újra, mert a kérdéseknek soha nem jár le a szavatosságuk.

Akkor inkább a kérdésekben hiszel, mint az üzenetekben.

Miklós Abszolút. A válasz a kor válasza, a kérdés viszont a mindenkor kérdése. Az életem arrafelé vezetett, hogy a mondatokat, amelyeknek pont van a végén, már nem igazán szeretem a nyilvánosság elé tárni. Ennek két oka van: egyrészt nem hiszek a kijelentésekben, másrészt nem hiszek a nyilvánosságban. Ebből adódik, hogy szeretném csendben élni az életem, miközben kérdéseket teszek fel. Amikor megállapítok egy választ, azt nem úgy kezelem, mintha rájöttem volna valami igazra, inkább úgy, hogy egy jelenlegi állapotot tükrözök.

Ha már a talajból kihajtó mondatok (vagyis inkább kérdések) szóba kerültek: pár évvel ezelőtt egy erdőben építettél házat, és most is ott éltek a családoddal. Mit jelent számodra a föld és a természet?

Miklós Az ember felelős azért, hogy mi határozza meg a saját terét és idejét. Ha naponta az aktuális politikát vagy közösségi médiát bújja, akkor a jelen beszippantja, az ideje és a tere a jelenkori világgal azonosul, és egy fogaskerék kis porszemeként érzékeli a valóságát. Ha ehelyett kinyit egy könyvet vagy a Szentírást, és belelapoz, az ideje akár több ezer évre tágul, ha pedig kimegy a kertbe, a tere az őt körülvevő természetté válik: most éppen a virágzó almafától az éppen megjelenő kukacokig. Minden, ami a földből kinő, minden, ami terem, fontos és értékes – ez adja meg a természet ritmusában élő ember valódi terét.

Amikor legutóbb beszélgettünk, József Attilával töltötted a legtöbb időt: akkor mutattátok be a Mondjad, Atikám! című önálló estedet. Hogy alakult át az évek során a kapcsolatotok József Attilával?

Miklós Amikor egy színész egy szereppel dolgozik, valójában saját magával foglalkozik: a szerep helyzeteit, tulajdonságait és szavait keresi a saját életében, kapcsolataiban, múltjában és jelenében, nagyon ritkán a jövőjében is. Sokaknak hosszú évtizedeken át nem sikerül leküzdeniük bizonyos gyerekkori tapasztalatokat. Én nagyon sokáig dolgoztam lelkileg a szüleim nehézségeiből. Ez már teljesen megszűnt. A lelkivilágom mostanra a sajátom, aminek a magja persze az ő génállományuk, lelkük, neveltetésük, de azóta sok minden rárakódott, évről évre finoman csiszolódott, ezáltal fejlődtem egy szabadabb élet felé. Egyszer végső elkeseredésemben, amikor úgy éreztem, hogy bár a képlet egyértelműnek tűnik, a legfontosabb kérdésekre mégsem kapok választ, a hipnoterápiához fordultam, ami végül életem egyik legmagasabb szintű élményévé nőtte ki magát. Nemcsak az őszinteség és egy egészséges kapcsolat felé vitt el, hanem a hitemet is helyretette, emberarcúvá változtatta. És egyúttal a József Attila-estre is hatott.

Szöveg: Pellek-Szakszon Réka

A teljes interjút keressétek a Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.