Páratlan sikereket ért el, mégsem csupán emiatt számít példaképnek, hanem emberi értékei miatt is. Háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitányként csak olyanokkal dolgozott együtt, akiket feltétel nélkül tudott szeretni. Nyár elején töltötte be a hetvenet, de nem nosztalgiázik, családfőként és szakemberként is a jövő érdekli igazán. A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámának címlapinterjújában Kemény Dénest kérdeztük – ebből mutatunk most egy részletet.
A coach szó jelentése eredetileg edző, manapság pedig tanácsadó, tréner értelemben is használjuk – valószínűleg azért, mert sok a párhuzam a sport- és az üzleti élet között. Mennyire volt magától értetődő, hogy a sportkarrierből üzleti tanácsadás következzék?
A Vízilabda Szövetség támogatott abban, hogy még szövetségi kapitányként, majd elnökként is használjam ki a rendelkezésre álló lehetőségeket. Akkor és azóta is sok üzleti vállalkozás kéri ki – helyesebb talán úgy mondani, hogy kéri el – a vízilabda-válogatott élén végzett munkám mögötti gondolatokat, és ezek alapján összegyűjtött tapasztalatokat. Nem vagyok privát coach, de ha valaki kíváncsi a tapasztalataimra, meglátásaimra, akkor szívesen megosztom őket.
Mik a párhuzamok és a különbségek?
Az edző munkáját egyértelműen a sportolói teljesítményén keresztül ítélik meg. Az üzleti életben viszont sok tényező játszhat közre – a gazdasági környezet változásai, a kollégák jó ötletei stb. –, amelyek miatt egy vezető sikereket ér el, a coach pedig megveregetheti a saját vállát. Egy edző csak egy esetben teheti ezt: ha nyert a csapata. A fő párhuzam maga az irányítás. Az edző is irányít, először is eldönti, mi legyen a hétköznapi felkészülés menete, majd átadja, méghozzá úgy, hogy a sportolók tudatosan és passzióval csinálják végig a folyamatot. Amikor szövetségi kapitányként újításokat vezettem be, a játékosok elfogadták és tartották magukat ahhoz, amit kértem – hittek benne, pedig akkor még nem tudhatták, hogy működik-e majd.
Akkor ez a kulcs: úgy tudta átadni, hogy hittek benne?
Igen, de ez csak egy darabig elég, kellett hozzá az eredmény is. Nekünk szerencsénk volt, mert az első évben egy bronz, egy arany, a következő év elején egy ezüst jött az európai és világversenyeken, ami stabilan mutatta, hogy azokkal a változtatásokkal, amelyeket szeretnék bevezetni, lehet nyerni. Rögtön volt visszajelzés, a teória igazolódott a gyakorlatban. És utána már nemcsak hittek benne, hogy jó lesz, hanem tudták is.
Fotó: Hamu és Gyémánt / Viszlay Márk
Nem tudom, mennyire nosztalgiázós típus…
Az idősek dolga, hogy nosztalgiázzanak. Én ehhez még nagyon fiatal vagyok.
Amikor készültem a beszélgetésre, akkor vettem észre: napra pontosan hat évvel ezelőtt jelentette be, hogy leköszön a Magyar Vízilabda Szövetség elnöki tisztségéről. Gondolt erre mostanában?
Nem, nem kereteztem be a napot. Mindig előre nézek. Ennek fontos szerepe volt a sikereinkben: azért is tudtunk többször nyerni, mert nem nosztalgiáztunk, hanem mindig a nulláról indultunk újra. Az előző eredményeket és felkészülési időszakot nyilván nem temettük el, hiszen még az aranyérem mögött is lehetnek negatív élmények, javítanivalók, de mindig tiszta lappal indultunk újra. Szerencsére a játékosaim is így gondolkodtak. A 29 világversenyre 29-szer készítettem el úgy a 8–10 hetes edzéstervet, hogy egyszer sem lapoztam fel az előző – egyébként aranyérmet hozó – edzéstervet, hanem nekifogtam, és elölről megcsináltam. Ha hasonlítottak egymáshoz, az csak azért lehetett, mert én készítettem az összeset. Ha nem lett volna meg bennünk az újbóli rajtvonalról indulás alázata, akkor nagyon hamar kaptunk volna pofonokat. Így is kaptunk, mert volt egy igen komoly problémánk ebben a tizenhat évben: nagyon sok volt a hozzánk hasonlóan erős ellenfél. Ezzel nem lehetett mást kezdeni, mint megpróbálni még erősebbnek lenni. Állandóan ellesték, hogyan nyerünk, mindig új stratégiára volt szükség, mert a korábbit kezelték, sőt átvették.A nemzet aranyai című dokumentumfilmben többször elhangzik jelentős külföldi ellenfelek szájából, hogy igyekeztek tanulmányozni a magyar csapat stratégiáját, de valamiért mégsem tudták beérni a magyarokat.
Igen, két vagy három megszólaló is mondta, hogy mindig az újdonságot, az előrelépést kerestem, ezért nem tudtak követni. Miután találtam egy jó stratégiát, nem sokáig alkalmaztam, hanem továbbléptem. Amikor két év múlva utolértek, mi már mást csináltunk. Egyébként nemcsak azért tanulmányoztak minket, hogy eltanuljanak valamit, hanem azért is, mert ha megismerik a játékunkat, jobban átlátnak rajtunk, nagyobb eséllyel találják meg az ellenlépéseket. Néha meg is lepődtünk, amikor a saját trükkjeinkkel szívattak minket.
Említette a passzió szót, és arról is szokott beszélni, hogy a szeretet fontos tényező volt a csapat összetartása szempontjából. Közben pedig nagyon is tudatosan, észszerűen felépített felkészüléseket kellett levezényelnie.
Az élet nem ugyanilyen? Ezt a hármat mindig illeszteni kell egymáshoz. Ha ebből a háromból valami túlzottan dominál – akár a magánéletben, akár a teljesítmény dominálta munkában vagy sportban –, akkor megborul az egyensúly, és annak negatív hatása lesz.
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámának címlapja
Kíváncsiak vagytok a folytatásra? A teljes cikket és a további fotókat keressétek a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
Szöveg: Tiefenthaler Eszter
