Már a koronavírus-járvány előtt is egyetértés volt abban, hogy egyfajta „magányjárvány" zajlik, amihez a pandémia csak egy jókora lökést adott. Az újra és újra bevezetett többszörös lezárások korlátozták az emberi interakciókat, és csak súlyosbították a problémát.
Ennek eredményeképpen a mai társadalom magányosabb mint valaha, és ha figyelembe vesszük a magányosság és a mentális egészség közötti összefüggést, talán szomorúbb is mint valaha.
Ennek a sürgető problémának az érdekében Krakkó városa úgy döntött, hogy egy sor beszélgetőpadot telepít, hogy ösztönözzék az embereket arra, hogy leüljenek és beszélgessenek egymással.
A lengyel Gadulawka szervezete egy helyi építészirodával együttműködve tervezte meg a padokat, amelyek egyszerűek és csalogatóak az élénk zöld színnek köszönhetően.
Az ötlet eredetileg Allison Owen Jones-nak, a walesi Cardiffban működő „happy to chat" padok kezdeményezőjének a fejében született meg.
Allison egy parkban tett látogatása során vett észre egy férfit, aki szomorúnak és magányosnak tűnt, de nem tudta, hogyan közelítse meg anélkül, hogy kínos lenne.
Ekkor jött rá, milyen nehéz manapság egy egyszerű beszélgetést kezdeményezni egy idegennel, ezért úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgokat: hamarosan olyan táblákat készített, amelyek elősegítik és megkönnyítik az emberi interakciót; ezeket pedig több parki padon el is helyezte.
A Gadulawka adulawka csapata úgy döntött, hogy követi Allison példáját, és átviszi kezdeményezését Lengyelországba.
A padok zöld és szürke színűre vannak festve, és az oldalukon egy „ülj ide, ha nem bánod, hogy valaki megáll, hogy köszönjön" felirat áll.
A felhívás három különböző nyelven (héberül, lengyelül és angolul), így nehezen lehet eltéveszteni a padok eredeti célját.
