„Komolyan eddig még nem hallottál róla?" – a kérdés, amit már mindannyian feltettünk, (de természetesen a mi fejünkhöz is hozzávágták már). Lehet egy könyv, amelyet életünk egy meghatározó időszakában olvastunk, egy zene, esetleg egy film, amelyet különösen közel tartunk a szívünkhöz. Aztán egy népszerű tévéműsorban való említésnek köszönhetően ez a kulturális műalkotás újra berobban, majd sokan meglepődve nyilatkoznak arról, mennyire zseniális az a művész, aki létrehozta. Habár örülsz, hogy sokaknak tetszik, mégis keserű szájízzel teszed fel a szóban forgó kérdést: „Komolyan eddig még nem hallottál róla?"
Így történt ez sokakkal az elmúlt napokban, amikor rájöttek, hogy egyik kedves zenészük – az ikonikus brit énekesnő-dalszerző Kate Bush – a Z generáció óriási szenzációjává vált, miután 1985-ös Running Up That Hill című száma szerepelt a Stranger Things egyik legújabb epizódjában.
A hétvégén a dal az amerikai iTunes-listák élére került, a sorozat nagyrészt tizenéves rajongói pedig a Twitteren és a TikTokon posztoltak az évtizedes múltra visszatekintő zenei felfedezésükről. Mások természetesen a szemüket forgatták, nevezetesen az énekesnő rajongói, hogy mégis miképp lehet az, hogy eddig még nem hallottak Kate Bush zsenialitásáról?
Ám ahelyett, hogy felhúzzuk az orrunkat azon, hogy a fiatalok felfedeztek egy csodálatos zenét egy tinidrámán keresztül, inkább örülnünk kéne neki. Valamikor és valahol mindannyiunknak meg kell tennünk ezeket a művészeti-felfedezéseket, még akkor is, ha ez egy Netflixen futó sorozatnak köszönhető.
Ne legyünk pökhendiek és inkább várjuk izgatottan, hogy belemerüljenek mindabba a gazdagon megvalósított világba, amelyet az énekesnő az évek során tíz lemezen, több tucat klipben, egy filmben és olyan dalokban teremtett meg, amelyek történeteket mesélnek arról, hogy véletlenül Hitlerrel táncolt és hóemberekkel szexelt.
