Quentin Tarantino mosolyog

Quentin Tarantino napjaink egyik legelismertebb filmrendezője, de vajon minden ötlete kezdettől fogva zseniális, vagy csak jó orra van ahhoz, hogy kiszagolja a silány projekteket? A rendező – aki a munkái nagy részét maga írja – az írás folyamatáról mesélt.


Az elmúlt évtizedek legerősebb mozijai közül nem egy Quentin Tarantino nevéhez fűződik. Erős a munkamorálja, de nem minden ötlete kerül a nagyvászonra. Sőt, sok gondolata még a számítógép képernyőjéig sem jut el. Furcsa módon Tarantino soha nem tanult meg profin gépelni, és még mindig kézzel írja az összes filmjét. Amikor átülteti a forgatókönyveit digitális formátumba, csak a mutatóujjával gépel betűről betűre, ami egy lassú és fárasztó folyamat.

Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de a saját elmondása szerint ez a módszer segít neki kiszűrni a rossz ötleteket.

Arra gondolsz, hogy >> Oké, ezt nem csinálom meg, hacsak nem jó <<

– magyarázta a GQ-nak.

Az egyujjas gépelés nem az egyetlen módja annak, hogy Tarantino eldöntse, mit érdemes megtartani. Azonnal tudja, ha egy ötlet jó, mert alig várja, hogy megoszthassa.

Onnan tudom, hogy jó, hogy amikor megírok egy jelenetet, borzasztó izgatott vagyok miatta. Alig várom, hogy az emberek elolvassák.

– árulta el Howard Sternnek.

Amennyiben Tarantinonak van egy jó ötlete egyből megosztja azt másokkal is:

Általában felhívom néhány barátomat telefonon, és azt mondom: >> Hé, felolvashatom neked ezt a jelenetet, amit most írtam? <<

Ez is érdekelhet: Quentin Tarantino szerint ez a legjobban sikerült filmje

Ezek közé a megbízható barátok közé tartozik Eli Roth, az elismert horrorfilmrendező, valamint Stacey Sher, aki olyan sikerfilmek producere volt, mint az Erin Brockovich, valamint Tarantino 2012-es Django elszabadul című mozija.

Az, hogy Tarantino felhívja a barátait, még nem jelenti azt, hogy kíváncsi is a véleményükre:

Az igazság az, hogy nem igazán akarok sok kommentárt visszakapni tőlük, hacsak nem pozitívak.

A filmrendező azonban nem az egója simogatására törekszik – így is elég magabiztosnak érzi magát a saját munkájában:

Elég jó mesélő vagyok, úgyhogy nem gondolom, hogy a történeteim hülyeségek lennének.

Ettől függetlenül ezek a telefonhívások rendkívül fontos célt szolgálnak:

A felolvasás lényege, hogy az ő fülükön keresztül halljam a sztoirt. Fel-alá járkálhatok a szobámban, és felolvashatom hatszor egymás után, de akkor is olyan, mint egy visszhangkamra. De amikor telefonálok nem csak felolvasom a szobában, hanem elő is adom.

Tarantino számos filmben játszott, köztük az általa jegyzett Ponyvaregényben is. Színészként az általa írt szövegek előadása segít neki abban, hogy kiteljesítse a karakter hangját.

Számomra az írás majdnem ugyanaz, mert úgy játszol, mint egy karakter, és a színészi játék erről szól. Viccelődöm vele, de nagyon is módszeres író vagyok. Tényleg átváltozom a karakterekké, amikor írom őket

– mondta a Creative Screenwritingnak.

A rendező a dialógusokon keresztül tanulja meg, hogy kik a karakterei, ami azt jelenti, hogy hajlamosak sokat beszélni. Ha hangosan előadja a szövegét, az segít neki abban, hogy a sorok soha ne lankadjanak.

Remélhetőleg az a lényege, legalábbis az én esetemben, hogy ritmust teremtesz. És ezen a ritmuson hajózol, és ezzel a ritmussal haladsz, és megszakíthatod a ritmusokat, meg minden, de ez az, ami megakadályozza, hogy a szöveg vontatottá váljon

– magyarázta Howard Sternnek.

Forrás: Slash Film


A figyelmetekbe ajánljuk