5 emlékezetes alakítás az 50 éves Milla Jovovichtól
Magyarországon sokak számára Milla Jovovich neve elsősorban az akciófilmekkel forrt össze, pedig a színésznő jóval összetettebb karriert járt be. Modellként indult, majd nagyon fiatalon került be a nemzetközi filmvilágba, ahol a VHS- és DVD-korszak idején a rendezők egyik kedvence vált, különösen a fizikailag is megterhelő szerepek esetében. Az utóbbi években ugyan ritkábban látjuk a vásznon, de volt egy időszak, amikor az akció- és fantasyfilmek szinte elképzelhetetlenek voltak nélküle.
A kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású sci-fijét Luc Besson rendezte, és ezzel a filmmel indult igazán Milla Jovovich karrierje is. Leeloo figurája nem klasszikus értelemben vett akcióhős: inkább egy különös, kiszolgáltatott, mégis rendkívüli erővel bíró lény, akiről egyszerűen képtelenség levenni a szemünket. Jovovich ekkor még nem az a harcos karakter volt, akit később megszoktunk tőle, sokkal inkább egy furcsa jelenség. A film humora, látványvilága és tempója a mai napig működik, Besson egyik alapmozija és egyértelműen az egyik legfontosabb Jovovich-szerep.
Luc Besson annyira bízott a színésznőben, hogy két évvel később egy teljesen más arcát vitte vászonra. A francia hősnő szerepe jóval kockázatosabb vállalás volt: történelmi figura, belső vívódásokkal, vallási megszállottsággal és súlyos lelki terhekkel. A film sötét tónusú, gyakran nyomasztó atmoszférájában Jovovichnek nem a fizikai jelenlétre, hanem az érzelmi állapotokra kellett építenie. Ez az alakítás sokkal inkább a színésznői oldalát emelte ki, mint az addig kialakult látványfilmes imázst. Bár a film megosztotta a közönséget, szakmailag fontos lépcsőfok lett a karrierjében.
A szériát Paul W. S. Anderson indította útjára, és ezzel gyakorlatilag hosszú évekre kijelölte Jovovich pályájának irányát is. Alice karaktere már teljes értékű akcióhősnő: gyors, hideg fejjel dönt, és fizikai értelemben is dominálja a jeleneteket. A film egy videojáték-adaptáció volt, ami akkoriban még komoly kockázatnak számított, a sikere pedig még a szakmát is meglepte. A folytatások száma gyorsan nőtt, a franchise pedig szinte teljesen összenőtt Jovovich nevével. Bár a sorozat minősége erősen ingadozott, az első rész máig a legerősebb és legfontosabb darab maradt.
Az Ultraviola rendezője Kurt Wimmer volt, aki egy teljesen stilizált, digitális látványra épülő világot álmodott meg. A történet egy futurisztikus közegben játszódik, ahol Jovovich egy magányos harcost alakít, akit szinte minden oldalról ellenség vesz körül. A film fő hangsúlya nem a karaktereken, hanem a vizuális megoldásokon van, ami sok nézőt el is távolított tőle. Kritikai szempontból komoly bukás lett, de jól mutatja, milyen irányba mozdultak el a kétezres évek közepén az akciófilmek.
Ebben a feldolgozásban Paul W. S. Anderson ismét Jovovich-csal dolgozott, de ezúttal nem hősnőként, hanem egy bármire képes ellenfélként mutatja be a színésznőt. A film alapvetően egy könnyed, látványos kalandmozi, amely nem akar többet mutatni annál, mint amit a műfaj megenged. Jovovich mégis jól illeszkedik ebbe a közegbe, mert Milady figurája markánsan elüt a korábbi akcióhősnő-szerepeitől, miközben olyan sztárok mellett kell megmutatnia a tehetségét, mint Orlando Bloom és Christoph Waltz.
Olvasd el ezt is!