Ahogy a 24.hu cikkéből kiderül, pénzt már az ókori rómaiak is gyűjtöttek csőrös agyagedényekben, amiknek szintén felül volt nyílásuk a pénz bedobásához. Ezeknek a formája kifejezetten hasonlított egy malac orrára, ezért az sem kizárt, hogy már ekkor elkészültek az első malacperselyek.
A disznó rengeteg kultúrában a jólét és a gazdagság szimbóluma, ezért a persely sem lehet véletlen: a pénz bedobása a disznó hízását szimbolizálja, az összetérése pedig az állat levágását – így az is elképzelhető, hogy több helyszínen és időpontban is feltalálták már a malacperselyeket.
Olyan elmélet is létezik, amely szerint a XV. század körül egy olcsó, narancs színű agyagfajtának, a pyggnek köszönhető a malac elterjedése. A perselyeket általában amúgy is összetörésre tervezték, ezért az agyag volt a legmegfelelőbb választás – később pedig szimplán ráragadt a perselyekre a pygg elnevezés, ami már csak egy hajszálnyira van az angol pig, azaz malac szótól.
Itt már XIX században nagy keveredés lehetett, amikor valaki egy pyggy bankeket, azaz pyggből készült perselyt kért: a fazekasok sokszor már malac formában készítették el a megrendelést.
Van olyan magyarázat is, amely Indonéziához köti az egészet: Jávai Királyság területéről több, XIII–XIV. századra datálható malacpersely is előkerült – itt pedig szintén a gazdagság és szerencse szimbóluma az állat. Innen holland gyarmatosítók hozhatták be Európába, majd a németek a XIX. században elárasztották velük a kontinenst, hogy aztán a csapból is malacpersely folyjon.
Magyarországra is a németek hozták be az első darabokat: maga a persely szó is német eredetű ( püsche, azaz pénzes láda), amely pewssely alakban jelent meg itthon a XVI. században.
