200 éve díszítették fel az első magyarországi karácsonyfát
Az ünnepi időszakban érdemes felidéznünk, hogyan és mikor jelent meg a karácsonyfa hagyománya Magyarországon. Kevesen tudják, hogy a ma már természetesnek tűnő szokás alig két évszázada honosodott meg, és kezdetben nem is a családi nappalikban tűnt fel.
A karácsony ünneplése Európában egészen a 4. századig nyúlik vissza: Kr. u. 325-től jelölték ki december 25-ét, részben a római Saturnalia fényünnep örökségeként. A karácsonyfa hagyománya azonban jóval később jelent meg. Az első fát az evangélikus közösségek állították, majd a 18. századra egész Németországban elterjedt a szokás – a 19. században Ausztria is átvette ezt, lassan pedig Európa-szerte szimbolikus jelentőséget kaptak az örökzöldek.
Magyarországra a karácsonyfa először a német és osztrák rokoni kapcsolatokkal bíró arisztokrata körök révén jutott el. A reformkor végére már a tehetősebb polgári családok is átvették a hagyományt, ami az 1850-es évekre a magyar irodalomban is megjelent: Jókai Mór A koldusgyermek című, 1854-ben megjelent elbeszélése az első mű, amely karácsonyfát említ.
Az első magyarországi karácsonyfa azonban nem egy főúri palotában, hanem egy gyermekintézményben állt. Brunszvik Teréz – aki 1828-ban létrehozta Közép-Európa első kisdedóvóját Angyalkert néven – volt az, aki az 1820-as években először díszített fenyőt az óvodába járó szegény sorsú gyerekeknek. A grófnő szerepe nemcsak a hazai óvodai nevelésben, hanem a karácsonyfa-állítás magyarországi hagyományának történetében is meghatározó.
A szokás később a Podmaniczky és a Bezerédy családok közvetítésével vált igazán ismertté. Az 1860-as években Pesten már karácsonyi fenyővásárokat tartottak, a 20. század elejére pedig a városi polgárságtól a falusi közösségekig mindenhol meghonosodott az ünnep meghitt jelképe.
Olvasd el ezt is!