A fenyőfa a karácsony elmaradhatatlan kelléke, az ikonikus jelképhez pedig sok érdekes legenda és információ kötődik. Az alábbi cikkben négy olyan, karácsonyfával kapcsolatos érdekességet mutatunk be, amiről elképzelhető, hogy eddig nem hallottál.
Sok különböző faj létezik
A karácsonyfák általában örökzöld tűlevelűek, mint például a lucfenyők vagy a nordmann fenyők. Bár a boltokban kapható karácsonyfák mind nagyon hasonlóan néznek ki, a zöld tömegben sokféle tűlevelű faj található.
A legnépszerűbbek közé tartozik a lucfenyő (Picea abies), a nordmann fenyő (Abies nordmanniana), a kék fenyő (Picea pungens) és a fraser fenyő (Abies fraseri).
A különböző fafajok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyesek, mint például a fraser fenyő, erősebb illatukról ismertek. A nordmann fenyő gyengédebb illatú, és megtartja a tűleveleit.
A fadíszítés az 1800-as években vált igazán népszerűvé
A csillogó, flitterekkel borított fa a karácsony egyik klasszikus jelképe. A fadíszítés hagyománya azonban csak „nemrég” lett igazán elterjedt. A szokás eredetileg Németországból származik, és a viktoriánus korban Viktória királynő és férje, Albert tette népszerűvé Nagy-Britanniában.
Akkoriban a karácsonyfák kisebbek voltak, ezért az asztalokra tették őket. Norvégiából hamarosan nagyobb fákat kezdtek exportálni, így az emberek a padlóra tudták helyezni őket, így alá tudták tenni az ajándékokat.
Ez is érdekelhet: Az állatok maradék karácsonyfát esznek a berlini állatkertben
Szívós óriások
A vadonban egyes fajok, amelyeket karácsonyfaként használunk, hatalmasra nőhetnek, és sok évig élnek.
A Douglas fenyők akár 55 méteresre is megnőhetnek, míg a nordmann fenyők és a lucfenyők akár a 60 métert is elérhetik.
Az eredetileg Skandináviából származó lucfenyő szó szerint kemény dió. Teljesen fagytűrő, vastag kérge védi a hidegtől, vékony, viaszos tűlevelei megakadályozzák a vízveszteséget, és fenyőtobozai védik a magokat a zord időjárás során.
Díszítésként diót és gyertyát használtak
A fadíszítés régen nagyon különbözött a ma megszokott gömböktől és flitterektől.
Maga a hagyomány a 16. századi Németországból származik, ahol dióval, bogyókkal, almával és gyertyákkal díszítették az örökzöldeket. Az extra csillogás érdekében ezüstforgácsból készült flittert használtak.
Forrás: KEW
