Az időszámítás előtti 3. és az időszámítás szerinti 1. század között íródott holt-tengeri tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok. A tekercseket időszámítás szerint 68-ban rejthették el a római hadsereg elől a Júdeai-sivatag néhány barlangjában, a Jerikótól 15 kilométerre délre fekvő ősi település, Khirbet Kumrán közelében.
Most a mesterséges intelligencia segített megoldani a tekercsek egyik rejtélyét:
a technológiát használva a kutatók megerősítették, hogy a Nagy Ézsaiás-tekercs nem egyetlen ember, hanem két rendkívül hasonló kézírású írnok munkája.
A több mint 7 méter hosszú, héber nyelven írt dokumentum Ézsaiás könyvének másolata, és az időszámítás előtti 2. században készülhetett.A kutatók korábban nem tudták meghatározni, hogy az 54 oszlopba rendezett szöveg egy vagy több ember munkája, mivel az egész tekercs nagyon egységes kézírással készült.
Mladen Popovic, a Groningeni Egyetem munkatársa és kollégái mesterséges intelligenciát alkalmazva elemezték a kéziratról készített digitális felvételeket, hogy összevessék a betűk alakjának és stílusának olyan eltéréseit, amelyek szabad szemmel nem észlelhetőek.
Eredményeik alapján a tekercs két részre oszlik, melyeket két külön írnok készített.
A friss felfedezés azt is jelenti, hogy a technikával további iratokat is megvizsgálhatnak.A szakemberek szerint a két személy kézírásának ilyen szintű hasonlósága felveti a kérdést, hogy egy olyan sztárírnok volt-e a készítő, aki képes volt leutánozni kollégája kézírását. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy a két személy azonos képzést kapott.
Az első tekercseket csaknem 70 éve fedezték fel beduin kecskepásztorok. 1947 és 1956 között összesen 981 iratot tártak fel, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe. A tekercsek jelentős része nem egybefüggő darabban, hanem apró töredékekben maradt fenn – számolt be róla az MTI.
