Internet
Ma már nehéz elképzelni a világot internet nélkül. De még az is furcsa lenne, ha megmondanák, milyen weboldalakat nézhetünk, és milyeneket nem. Az általunk ismert világ már a világháló köré összpontosul: folyamatosan új információkkal találkozhatunk, amelyek segíthetnek a világ történéseiben jobban eligazodni.
Észak-Koreában erre nincs lehetőség. Az országban törvényellenes a világháló használata, a kormány szigorúan ellenőrzi az internetet, és csak néhány kormánytisztviselőnek, tudósnak és diáknak engedik meg a böngészést. A lakosság többségének internethasználatát kontroll alatt tartják, ezért Észak-Koreában saját állami hálózata van, a Kwangmyong.
Persze „érthető" a rezsim aggodalma: a cél a lakosság teljes elszigetelése a világ többi részétől, és minden olyan forrást igyekeznek korlátozni, ahol más információkkal is találkozhatnak az emberek – emiatt az állampolgárok telefonhozzáférését is korlátozzák.
Ez is érdekelhet: Hanyatló államból lett a világ egyik leggazdagabb országa – érdekes tények Dél-Koreáról
Televízió
A különböző adók között kapcsolgatni vagy meccset nézni a barátokkal általában természetesnek számít, de nem Észak-Koreában. Az országban egyetlen olyan tévécsatorna van, amelyhez a lakosság korlátozás nélkül hozzáférhet: a saját állami televíziót.
A helyiek nem nézhetnek külföldi csatornákat, ahogy a külföldi rádió is tiltva van. Bármi, ami nem a hivatalos észak-koreai média, tilos, mivel ezzel kitennék a társadalmat a nyugati kultúrának, ezért az észak-koreaiak minden egyes nap ugyanazokat az adásokat nézik.
Getty Images
Autóvezetés
A diktatúrában azt is megszabják, hogy ki vezethet autót. Erre elvileg azért van szükség, hogy ne legyen túl nagy a forgalom. Keményen korlátozzák az autóvásárlást is: nagyjából száz emberből csak egynek lehet saját gépkocsija, leginkább a férfi kormánytisztviselőknek és a sofőröknek.
Olvasd el ezt is! Propagandagépezet és Kim Dzsongil szenvedélye: az észak-koreai filmipar
Utazás
A helyiek nem nagyon számolhatnak külföldi vakációval sem. Az észak-koreaiaknak keményen korlátozzák az utazásaikat, ami miatt egész életükben az országban ragadtak. Ha valaki megpróbálkozna egy külföldi úttal, azt a kormánynak kell jóváhagynia, de nem reménykedhet túl sok jóban.
Az országból kevesen jutottak ki, sokan pedig az életüket kockáztatják a szökési kísérletek során. Azoknak a keveseknek, akiknek sikerült megszökniük, általában fizetniük kell egy harmadik félnek, hogy kicsempéssze őket az országból, ami szintén nagy kockázat: ha elkapják őket, akkor a családdal együtt munkatáborokba kerülhetnek, vagy akár meg is ölhetik őket.
Farmerviselés
A nyugati kultúrában az öltözködés sokszor az egyediséget is szimbolizálja, és mindenki úgy öltözködhet, ahogy szeretne. Ez persze Észak-Koreában nincs így: a rezsim betiltotta a szűk farmerek viselését, mivel a nyugati civilizációt szimbolizálja. Ha valaki mégis megszegi a divatszabályt, bíróság elé állítják, ahol írásban el kell ismernie a bűneit.
Innen csak akkor engedik el a törvénysértőt, ha egy barát vagy rokon megfelelő ruhát hoz – emellett értesíteni kell az esetről a munkaadót is. De ugyanez vonatkozik a festett hajra és a piercingekre is.
Getty Images
Munkahelyválasztás
Persze a demokratikus országokban sincs meg mindenkinek az álommunkája, de az észak-koreaiaknak lényegében semmi esélyük rá.
A középiskola befejezésekor minden állampolgárnak be kell lépnie a hadseregbe. A férfiak 10 évig, a nők pedig 23 éves korukig maradnak. A katonaság után aztán kijelölik az emberek munkáját, amiben életük végéig dolgoznak majd.
A munkaköröket nem lehet megtárgyalni, és többnyire földművelésből és mezőgazdaságból állnak. További munkakörök közé tartoznak az utcaseprők, a gyári munkások, a közlekedési munkások és a tanárok. A munkavállalóknak 48 órás munkahetet kell teljesíteniük, és csak vasárnap van szabadnapjuk.
