Sápadt arcbőr, rengeteg bőr és atombiztos frizura — nem csoda, hogy amikor a Depeche Mode először megjelent a színen, mindenkit teljesen összezavartak szinte vámpírszerű külsejükkel.
Csillaguk hamar szárnyrakapott a tengerentúlon, különösen az európai országokban, például Németországban, és végül több mint 100 millió lemezt adtak el világszerte. Ez 25 millióval több, mint amennyit az Oasis, a Police és Robbie Williams, valamint 50 millióval több, mint amit a Black Sabbath eladott. Szédületes karrierjük mellet azonban nem kevés furcsaságot is szivárogtattak magukkal kapcsolatban.
Alapvetően egy fiúzenekar voltunk. Amikor elkezdtük, a könyvelőnk három évre készített nekünk adótervet — azt gondolta, ennyi időre lesz rá szükség. De valahogy — a rengeteg megpróbáltatás ellenére — ezt mostanra tízszeresen túléltük
− mondta Andy Fletch billentyűs a The Nationalnek.
A sok túlkapás leginkább a csapat frontemberénél, Dave Gahannél nyilvánult meg. Amikor kokainmámorban napok óta nem alszol, hirtelen nagyon hihetőnek tűnik egy újságban olvasott vicc, amit rólad írtak. Ahogy 20 évvel korábban David Bowie azt hitte, hogy az úszómedencéjét megszállta az ördög, és elkezdte tárolni a saját vizeletét, hogy Jimmy Page ne tudja megátkozni, Gahan is elkezdte azt hinni, hogy ő valóban egy vámpír.
Annyira hitt ebben, hogy az újságíró Andrew Perry szerint Gahan úgy próbálta őt megátkozni, hogy a nyakába harapott. Bár az énekes nem emlékszik az esetre, gyorsan hozzáteszi, hogy simán lehetséges, mert akkoriban tényleg valamiféle alvilági ivadékként azonosította magát.
Határozottan vámpír voltam akkoriban, legalábbis a saját fejemben. Még az ágy is, amiben Los Angelesben aludtam, koporsó alakú volt — egy hatalmas, koporsó alakú franciaágy!
— mondta 2001-ben az Uncut magazinnak.
A rocker az ágyat még Dél-Amerikába is elszállíttatta turnéjukkor egyfajta koncert előtti meditációs térként: ez segített neki megfelelő lelkiállapotba kerülni, és nem mellesleg újhullámos Luciferként áhítatot kelteni. A backstage személyzetét jól megrémítette, de mindez jól mutatja, hogy a zenekar az abszurditás iránti érzékét sosem veszítette el.
