Ma, holnap vagy tegnap? 5 könyv, ami az idő koncepciójával játszadozik

A történet Clare és Henry különös szerelmét mutatja be. Előbbi ugyanúgy örgeszik, mint bárki más, utóbbi azonban időeltolódási rendellenességben szenved, így újra és újra kizuhan a valóságból. A férfi ennek során elmúlt és eljövendő életének határán találja magát, ám sosem tudhatja mikor kerül erre újból sor. A nehézségek ellenére a pár megpróbál normális életet élni, szívszoríó történetüket azonban folyamatosan beárnyékolja ez az irányíthatatlan jelenség.

Az Időutazó felesége különleges nézőpontból közelíti meg az idő múlását: a mű központi témája a jelen törékenysége, hogy minden egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozhat. Jól példázza, hogyan formálja az idő az identitást, a kapcsolatokat és magát az emberi sorsot.

A 2012-ben megfilmesített Felhőatlaszban hat életút fonódik össze, átlépve minden idő- és térbeli határt, akárcsak az égbolton elúszó felhők. Ezek a történetek nem csupán sorsokat mutatnak be, hanem azt a láthatatlan harmóniát is, amely minden kor és kontinens között összeköti az embereket. Davit Mitchell bestsellere felveti a kérdést, hogy vajon ki irányítja az idő folyását: mi magunk vagy egy nagyobb erő?

A történet nem lineáris folyamatként, hanem többdimenziós hálózatként mutatja be az időt, ahol a múlt, jelen és jövő összefonódik. Ez a könyv arra tanít minket, hogy az idő nemcsak múló pillanatok sorozata, hanem az összes kor tapasztalata és döntéseink egymásra ható rendszerében létezik. Az idő előrehaladása a tanulás és a fejlődés lehetőségét is felkínálja, ugyanakkor ha nem vigyázunk, újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat.

Michael Ende Momo című könyve a múlt, a jelen és a jövő egységét vizsgálja. A cselekmény egy névtelen, modern nagyvárosban játszódik, amely allegorikusan az idővel való kapcsolatunkat tükrözi. Ebben a világban az idő maga az élet: a szürke urak pedig éppen ezt a létfontosságú kincset próbálják megfosztani az emberektől, akik észre sem veszik, miként válik egyre sivárabbá és idegenebbé körülöttük minden. Momo, a kislány hősnő célja egyszerű: visszaadni az időt azoknak, akiktől elvették, és megmenteni a világot a reménytelenségtől.

Momo története arra hívja fel a figyelmet, hogy az idő nem csupán egy mérhető erőforrás, amit takarékosan kell kezelni, hanem az élet lényegi része is. A szürke urak metaforája az idő túlzott kontrolljára mutat rá, amely rohanó, modern világunkban mindannyiunknak ismerős lehet. A regény üzenete időtálló, hiszen megmutatja, hogy az idővel való bánásmódunk alapvetően befolyásolja életünk minőségét és emberi kapcsolatainkat.

A törénet főhőse Saint-Menoux, aki titokzatos pirulák segítségével utazik az időben. Eljut a távoli jövőbe és a múlt forradalmait is bejárja. Ezzel a varázslatos lehetőséggel nem csupán a jövő titkait ismeri meg, de a múlt megváltoztatásának kísértésével is szembesül. A matematikus kalandjai a fantasztikum és a filozófia világát is összevonja, ahogy az idő szövevényes folyamán bolyong. Végül rájön, hogy az embernek csak a jelenben van ráhatása a jövő alakulására.

A történet az időutazás eszközével világít rá arra, hogy bár ha lenne is lehetőségünk más korokba eljutni, a múlt vagy a jövő megváltoztatásának kísértése nem jelent megoldást. Az idő nem csupán egy tetszőleges tér, amit szabadon átjárhatunk, hanem egy folytonosság, amelynek alakítása a jelenben történik. 

A XIX. századi Londonban egy baráti társaság gyűlik össze, akik filozófiai beszélgetés folytatnak arról, vajon milyen lehetőségek rejlenek az idő határainak átlépésében. A házigazda legközelebb különös történetét meséli el, miután 802701-be utazott. Az utópisztikus világban különös lényekkel, az eloikkal találkozik, miközben sötét események bontakoznak ki.

Ez a történet az idő múlása mellett az emberi sorsokat és a társadalmi megosztottságot is részletesen elemzi. Cselekménye bizonyára a sci-fi rajongókat is elgondolkodtatja majd.