A Pécsi Tudományegyetem (PTE) és az Oslói Egyetem csapata tenger alatti hőforrásokhoz köthető ökoszisztéma maradványait azonosította a Mecsek mintegy 132 millió éves rétegeiben.
A szakértők többek között kagylók, rákok, tengeri sünök és más sós vízi őslények kövületeire bukkantak. Bujtor László, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézetének egyetemi docense és a felfedezésről beszámoló tanulmány egyik szerzője szerint eddig csak az Antarktiszon és a Tirrén-tenger mélyén találtak a mecsekihez hasonló életközösségeket – írja az MTI.
A kutató szerint ez az új felfedezés szenzációsnak számít, hiszen a Mecsekben feltárt őslények a másutt előkerült egyedeknél nagyobbakra nőttek a kedvező környezeti hatásoknak köszönhetően.
Bujtor László szerint mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak.
A szakértő kiemelte, hogy 130 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medence helyén a több száz méter mélységű tengerben a Mecsek környezete különleges volt. Itt a 100-120 méter mély, sekélynek számító víz a fenék közelében is 20-22 Celisius-fokosra melegedett a föld mélyén lévő vulkanikus hőforrásoknak köszönhetően. Ennek hatása nemcsak a nagy fajgazdagságban, hanem abban is megnyilvánult, hogy számos, aljzaton élő faj példányai a megszokotthoz képest jóval nagyobb testméretet értek el.
A világ vezető paleoökológiai lapjában, a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecologyban megjelent tanulmányban szerepelnek korábban nagy nemzetközi visszhangot kiváltó pécsi eredmények is. Azt a három új fajt is leírják a publikációban, amelyek képviselőit a PTE kutatói szintén a Mecsek 130 millió éves rétegeiben találták meg az elmúlt években.
