Az összeomlás felé menetel a társadalom és húsz évünk maradt csupán változást létrehozni.


A jelentésben, melyet a The Limits to Growth (1972) című bestsellerben tettek közzé, az MIT tudósainak egy csoportja azzal érvelt, hogy az ipari civilizáció össze fog omlani, ha a kormányok és vállalatok folytatják a gátlástalan gazdasági növekedést.

A kutatók 12 lehetséges forgatókönyvet jósoltak, melyek szerint a természeti erőforrások olyannyira megcsappannak majd, hogy a további gazdasági növekedés lehetetlenné válik, a személyes jólét pedig drasztikusan lecsökken.

A jelentés leghírhedtebb forgatókönyve, a Business as Usual (BAU) szcenárió egyenesen azt jósolta, hogy a világ gazdasági növekedése a 2040-es évek környékén éri el tetőpontját, majd a népességgel, élelmiszer-hozzáférhetőséggel és a természeti erőforrásokkal együtt hirtelen csökkenésbe kezd.

A küszöbön álló összeomlás nem jelentené az emberi faj végét, sokkal inkább egy társadalmi fordulópontot, az életszínvonal globális csökkenését.

Mik a kilátásaink közel fél évszázaddal az MIT előrejelzései után? Gaya Herrington, a KPMG tanácsadó cég fenntarthatósági és dinamikus rendszerelemzési kutatója úgy döntött, utánajár.

A Journal of Industrial Ecology 2020 novemberi számában Herrington kibővítette a kutatásokat, melyet az év elején még a Harvard Egyetem hallgatójaként kezdett, összevetve a Limits to Growth előrejelzéseit a valós adatokkal.

Herrington úgy találta, hogy a világ jelenlegi állapota - beleértve a népességet, termékenységi rátát, szennyezettségi szintet, élelmiszertermelést és az ipari termelést - rendkívül közel áll az 1972-ben felvázolt két forgatókönyvhöz, nevezetesen a BAU-szcenárióhoz és az úgynevezett Comprehensive Technology-hoz (CT), amelyben a technológiai fejlődés segít a szennyezés csökkentésében és az élelmiszer-ellátás növelésében, még akkor is, ha a természeti erőforrások elfogynak.

Míg a CT forgatókönyv kevésbé rombolja populációnkat, vagy a személyes jólétet, a természeti erőforrások hiánya még mindig a gazdasági növekedés hirtelen visszaeséséhez vezethet, más szóval az ipari társadalom összeomlik.

A BAU és a CT szcenáriók a növekedés leállását jelzik körülbelül egy évtizeden belül

– írta Herrington tanulmányában.

A jó hír az, hogy még nem késő elkerülni a katasztrófát. A társadalom helyes irányba állítható egy alternatíva, a Stabilizált Világ (SW) forgatókönyv segítségével.

Úgy kezdődik, ahogyan a BAU és a CT is. A népesség, szennyezés és a gazdasági teljesítmény párhuzamosan emelkedik, miközben a természeti erőforrások csökkennek. A különbség akkor következik be, amikor az emberek úgy döntenek, hogy önállóan, szándékosan korlátozzák a gazdasági növekedést, mielőtt az erőforrások hiánya kényszerítené rá őket.

Az önálló korlátozás változást jelent az értékekben és szabályokban, ilyen lenne a kisebb családméret, minél tökéletesebb fogamzásgátlás és az ipari teljesítmény korlátozása, valamint az egészségügyi és oktatási szolgáltatások elsőbbsége.

Az SW forgatókönyv grafikonján az ipari teljesítmény és a globális népesség nem sokkal azután változik, hogy ez az értékmódosulás bekövetkezik. Az élelmiszerek elérhetősége növekszik, a szennyezés csökken, majd megszűnik, a természeti erőforrások kimerülése is kiegyenlítődik. A társadalmi összeomlást elkerüljük.

Ez a forgatókönyv csak egy fantáziának tűnhet, különösen, amikor a légkör szén-dioxid szintje rekordokat dönt, viszont a tanulmány azt sugallja, hogy a változás még mindig lehetséges.

Herrington szerint a vakcinák gyors fejlesztése a koronavírus-járvány idején az emberi találékonyság bizonyítéka. Úgy gondolja, lehetséges, hogy az emberek hasonlóan reagáljanak a folyamatban lévő éghajlati válságra, ám ennek szándékos és az egész társadalomra kiterjedő választásnak kell lennie.

Még nem késő, hogy az emberiség megváltoztassa az irányt, amely hatással lehet a jövőnkre

– fejezte be tanulmányát Herrington.

(Forrás: Science Alert)


A figyelmetekbe ajánljuk