A bogáncslepke akár 12-14 ezer kilométert is megtesz Afrika és Európa között kedvező időjárási körülmények esetén. Ez pedig a leghosszabb vándorlási útvonal, amelyet egy rovar megtesz.
A bogáncslepke (Vanessa cardui) akkor képes a hatalmas út megtételére, amikor a Szaharában az esős idő kedvező a növényzet fejlődéséhez, amelyekre a nőstények petéznek.
Az angliai Readingi Egyetem közreműködésével készült tanulmány szerzőinek megállapítása segít annak megértésében, hogy miként vándorolnak a rovarok – a beporzók és a kártevők – , és miként terjesztik az általuk hordozott betegségeket a jövőben, amikor a klímaváltozás megváltoztatja az évszakok jellemzőit – olvasható az MTI-n.
„Tudjuk, hogy a bogáncslepke össze-vissza fordul elő Európában, van, amikor százszor többen vannak, mint az előző évben. Nem tudtuk azonban, hogy ezt milyen körülmények idézik elő, nem bizonyította senki, hogy képesek átkelni a Szaharán és az óceánon, hogy eljussanak Európába"
– mondta Tom Oliver, az egyetem professzora.
Mint hozzátette, kutatásuk megmutatta, hogy ez az utazás lehetséges, és hogy bizonyos időjárási feltételek jelentős hatással vannak erre a migrációra.
A kutatók több száz kiképzett önkéntes hosszú távú megfigyelési adatait, valamint a Szaharától délre fekvő térség és Európa légköri, klimatikus adatait használták ahhoz, hogy megismerjék a lepkék vándorlását.
Szimulációi megmutatták, hogy a rendszeres hátszél Afrika és Nyugat-Európa között jó lehetőséget biztosít a kontinensek közötti utazáshoz.
Kiszámolták, hogy a lepkék nappal leszállás nélkül repülnek és csak éjszaka pihennek a Szaharán való átkeléskor, megállásaik során nektárral táplálkoznak. Ez hasonlít az énekesmadarak vándorlásához.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a lepkéknek egy-három kilométerre a tengerszint fölött kell repülniük, hogy kihasználják a hátszeleket, mivel a másodpercenként hat méteres sebességükkel rendívül nehéz lenne átrepülni a Szaharán.
