Igencsak jól fizető diákmunka.
A tőkehalnyelv vajban, könnyű lisztből készült tésztában és némi szárított fűszernövénnyel sütve igazi csemegének számít Norvégiában és még határán túl is. Évente mintegy 80 tonnát értékesítenek Norvégia északi vizeiben kifogott halakból. A hal húsánál lágyabb textúrájú tőkehalnyelv egy kis sós utóízzel, szinte szétolvad a szájban.
Ezeket az isteni falatokat pedig a gyerekeknek köszönhetik az emberek.
Például egy kis halászfaluban, Henningsværben élő norvég diákok számára a koronavírus-járvány és az online tanítás egyet jelentett a munkával. A helyi gyerekek – akik a bolygónak ezen a zord, de hihetetlenül festői részén nőnek fel –részei lehetnek egy időtlen rituálénak, ami évszázadok óta népszerű ezen a területen. Ez pedig nem más, mint a helyi és szezonális csemege, a tőkehalnyelv begyűjtése.
A tungeskjæring-nek nevezett kulturális tevékenység keveset változott az évszázadok során, ami sokaknak manapság igencsak barbár procedúrának tűnhet. A levágott halfejekből ugyanis valóban gyerekek sajtolják ki az értékes tőkehal nyelveket. A hagyományokat éltető tevékenység egyfajta gyakornoki pozícióként is szolgál a jövőbeli halász-palántáknak.
Sőt, a fizetésüket még egy felnőtt ember is megirigyelhetné, ugyanis egy órányi munkáért 1200 norvég koronát, azaz körülbelül 44 ezer forintot kapnak. Ami azért is szuper, hiszen lofoteni és más északi települések környékén élő emberek nagy hangsúlyt fektetnek a spórolásra. Ebből kifolyólag pedig nem engedik a gyerekeknek, hogy haszontalan butaságokra költsék a zsebpénzüket. A fiatalok általában horgászcsónakra, autóra, vagy lakástakarékra költik koronáikat.
Természetesen egy gyermekre sem erőszakolják rá a tradíciót, így sokuk nem vesz részt a „nyelvszüretben". Ők inkább polgáribb törekvésekkel rendelkeznek, és távol tartják magukat halászok kemény életétől.
Ráadásul nemrégiben készült egy dokumentumfilm, amiben a halvérben úszó gyerekek mindennapjait mutatták be. Természetesen óriási felháborodást váltott ki jó pár emberből, és meg is jelentek az első oszlói városlakók, akik felszólaltak e diákmunka ellen. A kormány utána is járt a dolgoknak, de nem igazán tudtak mit tenni, hiszen nem olyan borzasztó a helyzet, mint azt bárki gondolná.
