Biztosan veled is előfordult már, hogy rosszat álmodtál, vagy csak nemes egyszerűséggel felébredtél az éjszaka közepén a sötét szobádban, s elkezdődött egy gondolat. Egy gondolat, ami nem a boldogságról és cuki kiskutyákról szól. Sokkal inkább a félelmeinkről, rémképekről, amit ebben a helyzetben ezerszer ijesztőbbnek és ezerszer közelebbinek érezzük. De vajon miért van ez?
A gondolataink éjszaka gyakran nyomasztóak és büntető jellegűek. Ám meglepő módon ezek az aggodalmak reggelre teljesen elpárolognak, bizonyítva, hogy az éjszakai gondolkodás teljesen irracionális és terméketlen volt. Akkor mégis mi folyik itt?
Egy normális éjszakai alvás során neurobiológiánk hajnali 3-4 óra körül elér egy fordulópontot. A testhőmérséklet emelkedni kezd, az alvási vágy csökken (mert már aludtunk), a melatonin (az alváshormon) kiválasztása elérte a csúcspontját, és a kortizol (stresszhormon) szintje megemelkedik, mivel a szervezet felkészül arra, hogy belevágjunk a napba.
Valójában minden éjszaka többször is felébredünk, és a „könnyű", éberebb alvás az éjszaka második felében gyakoribb. Amikor azonban mélyebben alszunk, egyszerűen nem veszünk tudomást ezekről az ébredésekről. De amint hozzáadunk egy kis stresszt, jó eséllyel az ébredés teljesen öntudatos állapottá válik. Ebben a helyzetben az ébrenlét miatti aggodalmak se segítenek, amikor az illetőnek aludnia „kellene", s kezdetét veszi egy harc, amivel az ember egy szorongó ébrenlétbe rángatja magát.
Katasztrofizálás
Az alvási ciklusnak ebben az időszakában vagyunk fizikailag és kognitívan a legalacsonyabb szinten. A természet szempontjából ez a fizikai és érzelmi regenerálódás ideje, így érthető, hogy a belső erőforrásaink alacsonyak. Egyedül maradunk a sötétben a gondolatainkkal. Az elmének tehát részben igaza van, amikor arra a következtetésre jut, hogy az általa generált problémák megoldhatatlanok. Hajnali 3-kor a legtöbb probléma szó szerint az.
Amint azonban felkel a Nap, rádiót hallgatunk, pirítóst rágcsálunk, az éjszakai problémáink perspektívába kerülnek.
A megoldás reggel sokkal egyszerűbb, mint azt a sötét órákban gondoltuk volna.
Az igazság az, hogy az elménk nem igazán keresi a megoldást hajnali 3-kor. Azt hihetjük, hogy problémamegoldást végzünk azzal, hogy ilyenkor mentálisan feldolgozzuk a problémákat, de ez valójában nem problémamegoldás. Ez a problémamegoldás gonosz ikertestvére: az aggódás.
Az aggodalom egy probléma azonosítása, a lehető legrosszabb kimenetelen való töprengés, és azon erőforrások elhanyagolása, amelyeket akkor vethetnénk be, ha a nem kívánt kimenetel valóban bekövetkezne.
