A Perseverance nevű robot által összegyűjtött kőzetek segítségével a NASA kutatói közelebbi képet kaphatnak a Mars múltjáról.

A napokban mi is beszámoltunk arról, hogy a NASA Perseverance marsjárója két kőzetmintát gyűjtött be, amelyek arra utalnak, hogy hosszú ideig vízzel érintkeztek, és ezzel megerősítik az ősi élet lehetőségét a vörös bolygón – írja a Phys.org.

Úgy tűnik, hogy az első kőzetek egy potenciálisan lakható, tartós környezetről árulkodnak. Nagy dolog, hogy a víz hosszú ideig ott volt

- mondta Ken Farley, a misszió projektkutatója pénteki nyilatkozatában.

A hatkerekű robot szeptember 6-án gyűjtötte be az első, Montdenier névre keresztelt mintát, szeptember 8-án pedig a második, Montagnac nevű kőzetet ugyanabból a sziklából. A mintákat – amelyek egy ceruzánál valamivel szélesebb átmérőjűek és körülbelül hat centiméter hosszúak - most lezárt csövekben tárolják a rover belsejében.

Az augusztus eleji mintavételre irányuló első próbálkozás kudarcba fulladt, miután a kőzet túl gyengének bizonyult ahhoz, hogy ellenálljon a Perseverance fúrójának.

A rover a Jezero-kráter nevű régióban tevékenykedett, amely az Egyenlítőtől északra található, és ahol a tudósok megállapításai alapján 3,5 milliárd évvel ezelőtt egy tó volt, amikor a Marson sokkal melegebb és nedvesebb körülmények uralkodtak, mint ma.

www.youtube.com

Perseverance Rover’s Descent and Touchdown on Mars (Official NASA Video)

Az első mintákat adó kőzetről kiderült, hogy bazaltos összetételű, és valószínűleg lávafolyások terméke. A vulkanikus kőzetek kristályos ásványokat tartalmaznak, amelyek hasznosak a radiometrikus kormeghatározásban. Ez segíthet a tudósoknak abban, hogy képet alkossanak a terület földtörténeti múltjáról, például arról, hogy mikor alakult ki a kráter, mikor jelent meg és mikor tűnt el a tó, és hogyan változott az éghajlat az idők során.

Érdekes dolog ezekkel a kőzetekkel kapcsolatban az is, hogy a talajvízzel való tartós kölcsönhatásra utaló jeleket mutatnak

- mondta Katie Stack Morgan, a NASA geológusa egy sajtótájékoztatón.

A tudósok már tudták, hogy a kráter egy tónak adott otthont, de nem tudták kizárni annak lehetőségét, hogy ez csupán egy rövid ideig tartó jelenség volt, amikor az árvizek mindössze 50 év alatt töltötték fel a krátert. Most már biztosabbak abban, hogy a talajvíz sokkal hosszabb ideig volt jelen.

Ha ezekben a kőzetekben hosszú időn keresztül volt víz, akkor lehet, hogy lakható rések vannak a kőzetekben, amelyekben ősi mikrobiális életet tarthattak fenn

- tette hozzá Stack Morgan.

A kőzetmagokban lévő sós ásványok az ősi marsi víz apró buborékait zárhatták be.

A NASA reméli, hogy a mintákat valamikor a 2030-as években az Európai Űrügynökséggel közös küldetés keretében mélyreható laboratóriumi elemzés céljából visszaküldhetik a Földre.