A Bostoni Egyetem kutatói olyan tudományos áttörést értek el, amely megmagyarázza az emberi vonzalom miértjeit és rávilágít a központi mozgatórugójára.

A tudósok munkájuk során az úgynevezett „hasonlóság-vonzalom" jelenségére mutattak rá, amely szerint hajlamosabbak vagyunk kedvelni azokat az embereket, akik hasonlóak hozzánk, osztoznak az érdeklődési körünkben, az általunk kedvelt, vagy a szerintünk éppen nem rokonszenves dolgok megítélésében – írja az Interesting Engineering.

Charles Chu egyetemi adjunktus egy tanulmánysorozatban tesztelte ezt az elméletet, elemezve azokat a körülményeket, amelyek kialakítják bennünk, hogy éppen vonzódunk-e az adott személyhez vagy sem.

A kutatás feltárt egy tényezőt, amelytől függhet a vonzalom ténye. Ez az, amit a pszichológia tudománya önesszencialista érvelésnek hív. Ez egy olyan pszichés folyamat, amikor azt képzeljük, hogy van valamilyen mély, belső magunk, esszenciális lényegünk, amely alakítja azt, hogy kik is vagyunk valójában.

Fotó: Matt Nelson/Unsplash

Amint találkozunk valakivel, akinek az érdeklődési köre megegyezik a miénkkel, azonnal kapcsolatba lépünk vele, mert feltételezzük, hogy több közös jellemvonással is rendelkezünk, beleértve az általános világnézetet is. Ez a gondolkodás – miszerint mindenkinek van egy mögöttes lényege – oda vezet, hogy ha van már egy közös elem, tulajdonság, akkor biztosan az egész mélyen gyökerező lényünk is meg fog egyezni a többi jellemvonásban is – állítja a tanulmány.

Chu kutatásai azonban arra is erősen rámutatnak, hogy korlátozhat minket a partnerválasztásban, ha csupán egy-két közös érdeklődési kör miatt nem kapcsolúdunk valakihez, holott esélyes lehet, hogy sok más szempontból kompatibilis velünk a másik, és nagyobb részt hasonlítunk is.

Ezt is olvasd el: A szerelem mint őrület ─ tudományos tények a szerelem útvesztőjében

Mindannyian nagyon összetettek vagyunk. De csak a saját gondolatainkra és érzéseinkre van teljes rálátásunk, mások elméje gyakran rejtély számunkra. Ez a munka azt sugallja, hogy gyakran a saját énképünkkel töltjük ki mások elméjének üres helyeit, és ez néha indokolatlan feltételezésekhez vezethet bennünket.

– magyarázta Chu.

A kutatást az Amerikai Pszichológiai Társaság Journal of Personality and Social Psychology című folyóiratában tették közzé.