A rejtély megoldódni látszik – ez állhat a Mars vizének eltűnése mögött
A Mars tengelye az elmúlt 20 millió évben időnként rendkívüli mértékben megdőlt, és ez a nagyobb napsugárzás miatt fokozatosan kiszáríthatta a bolygót. A szakértők szerint ez segíthet megválaszolni, hogyan vesztette el a vörös bolygó azt a vizet, ami egykor tavakat, folyókat és talán óceánokat is táplált.
Ma a Mars felszínének nagy részét száraz, poros sivatagok borítják – a csillagászok úgy vélik, hogy a bolygó csekély vízkészleteinek nagy része finom szemcsés felszíni porban fagyott meg, a felszínen található jég pedig főleg a sarkvidékekre korlátozódik. De a vörös bolygó nem volt mindig ilyen száraz.
A NASA korai küldetései, például a Viking-program során fényképezett vízmosások, tómedrek és völgyek mind-mind arra utalnak, hogy a Mars születése óta a bolygó felszínét valaha hatalmas vízmennyiségek árasztották el – becslések szerint annyi víz lehetett, hogy az egész bolygót 100 méter vastagon boríthatta volna.
Az egyik elképzelés szerint a Mars vizének egy része „elgőzölgött”, vagyis a napsugárzás hatására felszállt a légkörbe, ott oxigénre és hidrogénre bomlott, majd a könnyű hidrogén egyszerűen kiszökött az űrbe – mivel a hidrogén a vízből származik, ez a folyamat vízveszteséget jelent. A NASA jelenlegi mérései szerint másodpercenként körülbelül 100 trillió trillió hidrogénatom hagyja el a Mars légkörét – habár ez rengeteg, mégis csak negyedét magyarázza meg annak a hatalmas vízveszteségnek.
Az új tanulmány szerzői egy másik elképzelést vetettek fel: a Mars sokkal több vizet vesztett, amikor forgástengelye a múltban jelentősen megdőlt. A bolygó dőlésszöge ma 25,2 fok a Nap körüli pályájához képest, hasonlóan a Föld 23,5 fokos dőlésszögéhez – ez a szám az elmúlt néhány millió évben azonban nem maradt állandó: 0 és 66 fok között változott.
A Föld tengelye sokkal stabilabb, mivel a Hold stabilizálja – a Marsnak viszont nincs nagy holdja, így a tengelye sokkal könnyebben „dülöngél”. Ez azt jelenti, hogy egyes időszakokban a Vörös Bolygó északi sarka sokkal több napfényt kapott, így több jég olvadhatott meg, és ezáltal több vízgőz juthatott a légkörbe – majd onnan az űrbe.
Ezt a felvetést számítógépes modellel is tesztelték: a kutatók különböző tengelydőléseket (30 és 35 fok) szimuláltak, majd megmérték, mennyi hidrogén szökik el évente. Azt is figyelembe vették, hogy milyen hatással vannak a folyamatra a porviharok – ezek akár 50%-kal is megnövelhetik a hidrogénveszteséget.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy 35 fokos tengelydőlésnél évente egy milliárddal több hidrogénatom szökött el, mint ma. Ahogy a Live Science cikke is kiemeli, ez hosszú távon annyi vizet jelent, mintha a bolygó felszínét 80 méter vastag vízréteg borította volna.
Olvasd el ezt is!