Az űrből figyelve derült ki: baj van a Föld évszakaival
Az évszakok váltakozását hajlamosak vagyunk adottnak venni: tél, tavasz, nyár, ősz minden évben ugyanabban a sorrendben követi egymást. Egy friss, a Nature folyóiratban megjelent kutatás azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a kép ennél jóval összetettebb.
A Science Alert által szemlézett tanulmány rámutat, hogy a műholdas megfigyelések alapján a világ számos térségében nem egyszerre, nem ugyanabban az ütemben zajlanak a természet szezonális folyamatai – vagyis az évszakok nincsenek mindenhol szinkronban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy két, egymáshoz közel fekvő területen a növényzet teljesen eltérő időpontban kezdhet virágozni vagy éppen növekedni. Miközben az egyik régióban a tavaszi ébredés már javában zajlik, a szomszédos vidéken csak hónapokkal később indul be a természet.
A jelenség vizsgálata, az úgynevezett fenológia, régóta része az emberi természetmegfigyelésnek, de ma már az űrből is követhető. Húsz évnyi műholdképet elemezve a tudósok pontosabb térképet készítettek a növényi ciklusokról. Bár a magasabb szélességi körökön és hegyvidékeken a megszokott minták rajzolódtak ki, másutt sokkal összetettebb képet találtak.
A mediterrán éghajlatú térségekben – így Kaliforniában, Chilében, Dél-Afrikában, Dél-Ausztráliában és a Földközi-tenger környékén – például kettős csúcsot mutattak a növekedési ciklusok. Az erdőkben a csúcspont helyenként két hónapnyi késéssel következett be, mint a környező ökoszisztémákban. A szárazabb szomszédos területeken pedig a nyári csapadék miatt teljesen más ütemben zajlott a növényzet fejlődése.
A kutatás egyik fő megállapítása, hogy a mediterrán régiók és a környező félsivatagos vidékek igazi „forrópontok” az eltérő szezonális ciklusok terén. Hasonló jelenséget figyeltek meg trópusi hegységekben is, ahol a bonyolult légáramlások és felhőképződés miatt közeli területek is teljesen eltérő ritmusban váltják az évszakokat.
Ez nem csupán ökológiai érdekesség. A szezonális eltérések befolyásolhatják a fajok szaporodási ciklusait, ami hosszú távon genetikai elkülönüléshez és új fajok kialakulásához vezethet. A kutatók szerint nem véletlen, hogy ezek a területek gyakran egybeesnek a Föld legnagyobb biodiverzitási központjaival. Az eredmények gyakorlati jelentősége is nagy: a műholdas térképek előre jelezhetik a növények virágzásának időzítését, a termények betakarítását, sőt az állatok vonulási szokásait is.
A kutatók szerint az, hogy jobban megértsük az évszakok tér- és időbeli változásait, nemcsak a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú, hanem az éghajlatváltozás hatásainak, az ökoszisztémák működésének és a mezőgazdasági folyamatoknak a megértésében is alapvető.
Olvasd el ezt is!