A 17. századi Franciaországban élt egy rendkívül szorgalmas, nagy tudású bencés szerzetes, akit Dom Thierry Ruinart-nak hívtak. Huszonhárom éves korában Reimsből egy Párizs melletti apátságba költözött, ahol megismerkedett egy „buborékos borral” – és bár akkor még neve sem volt, ő meglátta benne az értéket és a lehetőséget. Évekkel később, 1729-ben unokaöccse, az ő hatására alapította meg a világ első champagne-házát, a Ruinart-t, amely közel háromszáz évvel később is az egyik legtekintélyesebb maisonnak számít.
A 19. század végén az egyik legbefolyásosabb New York-i család matriarchája, a legendás Mrs. Caroline Astor fényűző estélyeket rendezett az általa „Négyszázaknak” nevezett kör számára, amelybe a társadalom legjelentősebbnek tartott tagjai tartoztak. A bálok végén, éjfélkor percek alatt asztalokkal töltötték meg a termet, és kezdetét vette a tízfogásos Midnight Supper. Mrs. Astor fia, IV. John Jacob Astor aztán 1904-ben megépíttette a St. Regis New York szállodát, hogy méltó helyszínt teremtsen az édesanyja által elindított tradíció folytatásához.
1983-ban egy japán üzletember, Tojoda Eidzsi elhatározta, hogy megépítteti a világ legjobb autóját. Az általa megbízott mérnökök éveken keresztül tanulmányozták az európai és amerikai luxusautókat, hogy tapasztalataik alapján megalkothassák a tökéletes jármű prototípusát. Sokan túlzónak találták ezt az ambíciót, ám őket igencsak meglepte, amikor 1989 januárjában bemutatták a Lexus LS 400-at. Forradalmi pillanat volt ez, amely később mérföldkőként került be az autózás modern kori történetébe.
Azok, akik maradandót alkottak, nem féltek kérdéseket feltenni. Miként lehet közösséggé formálni az embereket? Mivel lehetne felpezsdíteni a szürke hétköznapokat? Hogyan lehetséges kihozni valamiből a maximumot? Kíváncsiság nélkül nincsenek válaszok, ahogy érdeklődő megfigyelés nélkül a múlt és jelen közti összefüggések is észrevétlenek maradnak. Az ő kérdéseik a mi kérdéseink is, az ő válaszaik pedig közelebb vihetnek minket a sajátjaink megtalálásához. Az Astor család által alapított szállodalánc legújabb, budapesti hoteljának éttermében, a Ruinart örök érvényű tételeit kóstolva, a tökéletesnek tervezett autó utódjaival érkező öt kíváncsi vendéggel beszélgettünk arról, hogy személyes érdeklődésük milyen új utakra tereli őket. És közben könnyen lehet, hogy a fiatalság titkára is rátaláltunk.
Tóth Judit Mindannyian más-más területen tevékenykedtek, de van bennetek valami közös: a kíváncsiság. És épp ez az egyik oka annak, hogy jók vagytok abban, amit csináltok. A kérdés az, hogyan lehet hosszú évek, akár évtizedek után is megőrizni ezt a tulajdonságot? Csilla, ha valaki annyi emberrel beszélgetett, annyi történetet hallott, és annyi kérdést tett már fel, mint te, hogyan maradhat továbbra is kíváncsi?
Tatár Csilla Tizenkilenc éves korom óta vagyok riporter – a pályám elején infotainment műsorokon dolgoztam, és rengeteg interjút készítettem a szegedi Csillag Börtön rabjaitól az orvostudomány legkiválóbb szakembereiig. Minden nap új ember, új téma, új izgalom. Aztán amikor a szakmám kifordult a helyéből, abbahagytam a televíziózást, és kizárólag a YouTube-ra készítettem portréműsorokat ismert emberekkel. Egy idő után azonban elfogytak azok, akikről azt gondolom, érdemesek arra, hogy kihangosítsam a mondandójukat. A kíváncsiságom ellenben nem fogyott el, ezért az egészségügyi edukáció irányába fordultam, hiszen az egy elképesztően izgalmas, kimeríthetetlen terület, hihetetlen emberekkel és történetekkel. Alapvetően azt gondolom, típus kérdése is, hogy ki mennyire kíváncsi – én mindig az leszek. Látok viszont olyan embereket, akik teljesen elveszítették a motivációjukat – az ő esetükben súlyos folyamatok lehetnek a háttérben.
Hermányi Mariann Amikor valaki olyan területen dolgozik, amihez szükség van kíváncsiságra, és valamiért elveszíti, az komoly minőségvesztéssel jár. Általában végzik tovább a munkájukat, csak sokkal alacsonyabb színvonalon.
Judit Pedig van a mindenki által jól ismert mondás: aki kíváncsi, hamar megöregszik...
Nyáry Krisztián Ennek az ellenkezője igaz.
Judit Igen, épp erre vonatkozott volna a kérdésem – nem lehet, hogy a mondat helyesen úgy hangzik: aki nem kíváncsi, hamar megöregszik?
Bálint Attila Én azt hiszem, ez így van, mégpedig azért, mert aki kíváncsi, megőrzött valamit a gyermeki énjéből. Aki elveszíti a kapcsolatot az érdeklődő gyermeki énjével, többé nem kíváncsi.
Judit Attila a szakmai életedben inkább válaszokat szeretsz adni vagy kérdéseket megfogalmazni?
Attila Én ma már csak kérdezek. 30 éve dolgozom a Raiffeisen Banknál, ebből 26 éve én vezetem a private banking üzletágat – minél többet tapasztalok, és minél nagyobb tudásra teszek szert, annál több kérdés fogalmazódik meg bennem. Olyan ez, mint amikor egyetemistaként ahelyett, hogy a vizsgára készülnénk, focizunk, és közben azt hisszük, hogy már mindent tudunk – aztán amikor végre leülünk tanulni, rájövünk, mennyi mindent nem tudunk még. Én mostanra eljutottam odáig, hogy legalább tudom, hogy nem tudom. Viszont amikor felmerül bennem egy kérdés, kíváncsi vagyok a válaszra, ezért elmélyülök a témában, hogy megtaláljam.
Judit Ezek szerint a te szakmai kíváncsiságod már 30 éve tart.
Attila Ugyanaz a bank, ugyanaz a szakterület, maga a tőkepiac azonban folyamatosan változik, ahogy az ügyfelek is, és ez a humán faktor számomra borzasztó sokat jelent; minden reggel felráz, és minden nap új helyzetekbe keveredem. Még sosem unatkoztam.
Judit Az ügyfelek kíváncsiságában tapasztaltál változást ez idő alatt?
Attila Az az ügyfélkör, amelynek tagjai a rendszerváltás után megpróbálták valamilyen módon felhalmozni a vagyonukat, más jellemzőket mutat, mint a mostani generációk, amelyek többnyire inkább örökölnek. A vagyonátadók és az örökösök között óriásiak a különbségek: mi azt érzékeljük, hogy más a kockázatvállalási hajlandóságuk, és mások az elképzeléseik is.
Csilla Befektetési szempontból az örökösök bátrabbak?
Attila Sokkal, mivel míg a felhalmozókat minden egyes fillérhez egy-egy történet köti, addig az örökösök már csak egy számot látnak. És ez az, amit nagyon sok vagyonátadó nem ismer fel, azazhogy bizonyos esetekben az életútjuk már nem jelenik meg örökösök szemében, csupán egy számmá degradálódik.
Szegedi Kata Érdekes, mert én is örököltem édesanyám után, és bár volt bennem egyfajta kíváncsiság, hogy mi lenne, ha erre vagy arra fordítanám, de valahogy mindig az ő arca lebegett előttem, hogy mit szólna hozzá, és rendkívül tartottam attól, hogy elkótyavetyélem.
Attila Én sem mernék általánosítani, de jellemzően az örökösök kevésbé kötődnek érzelmileg a vagyonukhoz.
Judit Előfordul, hogy egy ügyfél túl vakmerő?
Attila A vakmerőség a kíváncsiság végpontja, amely könnyen válhat veszélyessé. Ezt leginkább a lottónyerteseknél tapasztaljuk. A közvélekedéssel ellentétben a legtöbb jelentős nyeremény nagyon szerény körülmények között élő, alacsonyan iskolázott emberekhez kerül. Ilyenkor beszélgetünk velük, azt mondjuk nekik, menjenek haza, összeállítunk számukra egy portfóliót, és mire visszatérnek, már tízmillió forinttal több lesz a vagyonuk, mert addig is kamatozik. Hiszen nagy összegnél a szerény kamat is jelentős tud lenni. Sok jó példát látunk, számosan adományoznak belőle, illetve amit korábban kis méretben csináltak, utána nagyban folytatják. Sajnos azonban vannak negatív példák is, mint amikor egy család nem fogadta meg a tanácsainkat, helyette kimentek a reptérre, ott jegyeket vásároltak maguknak, és elrepültek a világ másik végébe.
Csilla Jó, de például egymilliárdhoz képest néhány repjegy ára bagatell.
Attila Ők ötmilliárd forintot költöttek el.
Csilla Mennyi idő alatt?
Attila Egy éven belül.
Kata Azzal szoktam viccelődni, hogy én biztosan megnyerném a lottót, csak nem lottózom.
Attila Ha elkezded, és tényleg nyersz, én leszek az, akivel tárgyalni fogsz. Teljes anonimitást biztosítunk, úgy vannak felépítve a rendszereink, hogy soha nem fog kiderülni.
Judit Kata sem szól majd senkinek, de azért gondolom, lesznek jelek... Viszont Attila, azt feltételezem, hogy ha nem is vakmerőség, de bátorság szükséges a sikerhez.
Attila Igen, ahhoz, hogy a jó meglátásainkból valami eredmény szülessen, bátorság kell. Gondoljunk csak a nagyszerű magyar találmányokra a golyóstolltól kezdve a Rubik-kockáig – ezek bátorság nélkül aligha jöhettek volna létre.
Szöveg: Tóth Judit
A hatodik Asztaltársaság-vacsora esszenciáját keressétek a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.