Napindító gondolat Ugron Zsolnától – 02.23.

Váratlan fordulat volt az életében, amikor megjelent első könyve, ugyanis Ugron Zsolna sokmindennek készült gyerekkorában – fodrásznak, régésznek, újságírónak, színésznőnek –, csak írónak nem. A szerző nemrég új kötettel debütált, mi pedig a a Hamu és Gyémánt téli lapszámában többek közt alkotói folyamatról, inspirációról, álmokról és vágyakról kérdeztük.

Kétféle írói attitűd

Hamu és Gyémánt

Zsolna szerint minden alkotás az alkotó belső kivetülése – természetesen nem szó szerint értve. Munkáin egyértelműen érezhető, hogy a jelen helyett más idősíkok érdeklik: eddig leginkább a múltban játszódó történeteket írt. Úgy gondolja, a történelem egy az egyben nem ismétli ugyan önmagát, de felfedezhetőek benne mintázatok, amelyek igen, és ebből fakadóan tanulni is lehet belőle: következtetéseket levonni az emberi természetről, az események lehetséges kimeneteléről.

S bár az olvasók álomszerűnek, idillinek képzelhetik azt, ahogy egy író ihletet kap, inspirálódik, és történeteket talál ki, Zsolna szerint közel sem álomszerű ez a folyamat.

Ő maga az utóbbi típusnak tartja magát, sokáig például épp azért nem írt, mert annyira sűrű volt az élete. A hétköznapok tömény abszurditását rendkívül szórakoztatónak tartja, ezért a valóság a dobbantója, íróként a realitások talajáról tud leginkább elrugaszkodni.

A teljes interjú a Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámában olvasható.