5 pillanat a téli olimpiák történetéből, ami beleégett az emlékezetünkbe
Február 6–22. között rendezik meg a 25. téli olimpiai játékokat Milánóban, illetve a közeli Cortina d’Ampezzóban. Bár a nemzetközi sportesemények fontossági sorrendjében kétségtelenül a nyári olimpia áll a csúcson, téli változata is számtalan maradandó momentummal szolgált az elmúlt évtizedekben. Ezek közül gyűjtöttük most össze a legemlékezetesebbeket.
Ahogy labdarúgásban az ikonikus magyar-angol 6–3-at hívjuk az előző évszázad legnagyobb mérkőzésének, úgy jégkorongban ezt az 1980-as amerikai-szovjet összecsapásra szokás mondani. Az USA-ban rendezett ötkarikás játékokon a hazaiak amatőr egyetemistákból álló hokiválogatottja nézett szembe az aranyéremért a verhetetlennek hitt világklasszis szovjet csapattal – mindezt a hidegháború csúcspontján.
Havat is alig látott sportolók a téli olimpia egyik legtechnikásabb sportágában? Pontosan ez a jamaikai bobcsapat története, amelynek tagjai amatőr körülmények között, használt felszereléssel és minimális tapasztalattal kvalifikáltak, majd készültek fel a megmérettetésre. Jamaika híres a gyors sprintereiről, így nem meglepő, hogy a négyfős csapatból ketten is profi rövidtávfutók voltak.
Bár az éles versenyt végül nem tudták sikeres csúszással befejezni, elszántságuk miatt pillanatok alatt közönségkedvenccé, hazájukban hőssé váltak. Sőt, a karibi országban azóta olyannyira megerősödött a sportág, hogy az idei téli olimpián már három jamaikai egység is indul különböző kategóriákban.
Michael „Eddie” Edwards úgy vált a síugrás talán máig legnépszerűbb figurájává, hogy minden számban, amelyben elindult, utcahosszal lemaradva lett utolsó. Brit szinten tehetséges síelőnek számított, ám az 1984-es szarajevói olimpiára alpesi számban nem sikerült kijutnia. Ekkor jött a felismerés, hogy Nagy-Britanniának nincs síugrója, így ő lehetne az első. Ő nem a dobogóra hajtott, csak minden áron ki akart jutni a következő ötkarikás játékokra.
Használt felszerelésekkel és egy világbajnoki 55. hellyel végül elérte a célját. A mindig mosolygó, csetlő-botló Eddie ténykedését azonban nem nézték jól szemmel a nemzetközi szövetségek: a nevét viselő szabály mai napig korlátozza, hogy csak azok a sportolók kvalifikálhatnak olimpiára, akik a világversenyeken bekerülnek a legjobb 50 közé, vagy a mezőny felső 30 százalékába tartoznak.
Hermann Maier az 1998-as naganói téli olimpia egyik legnagyobb hőse lett. A lesiklás során hatalmasat esett, így sokan attól tartottak, egyáltalán nem tudja folytatni a versenyzést. Maier azonban néhány nappal később visszatért, és előbb szuperóriás-műlesiklásban, majd óriás-műlesiklásban is győzni tudott. A „Herminator" becenevet elnyerő sportoló története azonnal legendává vált, hiszen ritkán látni ekkora mentális erőt és ilyen látványos visszatérést.
Végezetül nem maradhatnak ki a magyar szereplések sem a listából. Az eddigi téli olimpiákon összesen tíz érmet szereztünk (2 arany, 2 ezüst, 6 bronz). 1932-ben harmadik helyen végzett a Rotter Emília-Szollás László műkorcsolya-páros. A legelső, dobogón felcsendülő magyar himnuszra viszont egészen 2018-ig kellett várni, amikor is nagy csatában ért be elsőként a célba a négyfős magyar férfi rövidpályás gyorskorcsolya-váltó (Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor).
Olvasd el ezt is!