A Tipton már nem csak szemüveget alkot: a márka új terméke a bakelitből készült profi hangszóró (x)

Ez a tárgy nem kütyü. Sokkal inkább egy hangszobor, amely hordozza a Tipton két évtizedes kézműves-örökségét, Budapest kreatív energiáját és Zack különös, makacs kíváncsiságát. És egy történet kezdetét, amely legalább annyira szól a zenéről, mint az anyagról. Kíváncsi vagy, hogyan jött létre ez az új designdarab? Zack minden kulisszatitokba bevat.

Mikor láttad meg a hanglemezben azt, hogy ebből hangszoró is készülhet? 

Azt hiszem, először úgy két-két és fél éve fogalmazódott meg bennem az ötlet. Akkoriban rengeteg hanglemez-gyár keresett meg azzal, hogy tudnánk-e újrahasznosítani a félresajtolt, megmaradt vagy el nem adott lemezeiket. Hirtelen annyi nyesedékanyagom lett, hogy elkezdtem gondolkodni: mi mást lehetne még ebből csinálni?

Mivel nálunk mindig szól a zene, és alapvetően is érdekelnek a hangszórók, adta magát a kérdés: vajon át lehetne-e alakítani ezt az anyagot úgy, hogy működő hangszóró legyen belőle. Ez volt az a pillanat, amikor elkezdtem kísérletezni. Tervek, próbagyártások, formázások. És lassan kialakult egy olyan tárgy, ami nemcsak a mai igényeknek felel meg — legyen benne Bluetooth, legyen kompakt, szóljon jól — hanem közben megtartja a hanglemez hulladékanyagának valós karakterét is.

Hogyan született meg az elnevezés? Milyen számodra a Sound Saucer? 

Amikor elkezdtem tervezni és összerakni az első prototípusokat, még teljesen más formájuk volt. Két hanglemezt húztunk, melegítettünk, formáztunk, és amikor egymásra kerültek, hirtelen úgy néztek ki, mint egy tál. Innen jött a név. Angolul a saucer azt a kis csészealjat jelenti, ami a kávéscsésze alatt van — és ez a forma nagyon adta magát. A sound pedig egyértelmű: hang, zene, élmény. Szóval a külseje miatt kapta ezt a nevet: Sound Saucer. Teljesen organikusan alakult ki.

Miért éppen most jött el a hangszórópiacra lépés ideje Tipton számára? 

Ez tulajdonképpen visszavezet a legelső problémánkhoz. Amikor a 2000-es évek elején elkezdtük a Tipton szemüvegeket, borzasztó nehéz volt jó minőségű hanglemezhez jutni. Kevés volt a forrás, és nem volt stabil utánpótlás. Aztán beindult a bakelitpiac újra – nagyjából 2013–2015 körül – és azóta folyamatosan gyártják az új lemezeket. Csakhogy rengeteg selejt keletkezik: félresajtolások, hibás példányok, olyan zenei anyagok, amiket végül nem adtak ki, vagy egyszerűen nem lehet eladni. Ezek ott állnak a raktárakban, bedobozolva, teljesen érintetlenül. Minket most már rendszeresen megkeresnek a gyártók, kiadók, forgalmazók — gondolom másokat is — hogy tudnánk-e segíteni. Jövő héten például két tonna lemez érkezik. Két tonna! Ezek vadonatúj lemezek, csak épp 10–12 éve ott ülnek egy raktárban. Nekünk viszont tökéletes alapanyag, mert amit mi gyártunk, az nem olcsó tömegtermék, és fontos, hogy az alapanyag minőségi legyen.

Az egész Sound Saucer-projektet tulajdonképpen az indította be, hogy most már stabilan hozzájutunk friss, hibátlan, de mások számára használhatatlan lemezekhez. Egy Sound Saucerhez négy hanglemez kell — ez jóval több, mint ami egy szemüveghez kell — így tényleg kellett egy nagyobb, megbízhatóbb alapanyagforrás.

Mi volt a legnagyobb technológiai kihívás a vinylből formázott „tál” kialakításakor?

Volt pár komoly kihívás, de talán a legnagyobb az volt, hogy itt nem egyszerűen meghajtjuk vagy formázzuk a hanglemezt, hanem meg is kell nyújtanunk. Ehhez teljesen új gyártósort kellett építenünk — tulajdonképpen egy speciális szerszámot, ami úgy fogja meg a lemezt, hogy csak a közepe melegszik át, a pereme pedig fixen a helyén marad. Ezt nagyon pontosan kell kontrollálni. Végül egy nagyjából háromméteres gépsor született: melegítő, két-négy prés, minden, ami ahhoz kell, hogy a Sound Saucer eleje és hátulja mindig ugyanolyan minőségben készüljön el. Ez volt tehát a legnagyobb feladat: megtervezni egy olyan rendszert, ami minden egyes hangtálnál ugyanazt a stabil, pontos eredményt adja. Egy kézzel készült terméknél ez óriási kihívás, de sikerült.

Van-e olyan lemeztípus vagy minőség, ami jobban működik a formázáskor? 

Igen, van. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a hanglemezt nem egyszerűen meghajtani vagy megformázni akartuk, hanem megnyújtani is. A gyártás legizgalmasabb fázisát egy speciális szerszámmal végezzük, amely úgy fogja meg a hanglemezt, hogy a külső peremén rögzíti, miközben csak a közepe melegszik fel. Ezt a folyamatot pontosan kellett szabályozni, és ez volt az, amit ki kellett fejlesztenünk. A gépsor tartalmaz egy melegítőt és több prést. Ezeknek egyetlen célja van: hogy a SoundSource elejét és hátulját mindig ugyanazzal a minőséggel tudjuk legyártani.

Arra jöttünk rá, hogy az a tuti, ha négy hanglemezből álló struktúrára építünk: a hangszóró eleje és hátulja is két-két hanglemezből készül. Van egy belső és egy külső réteg, ezek meg vannak formázva, össze vannak illesztve, és végül össze is ragasztjuk őket. A ragasztás minősége viszont csak akkor lesz tökéletes, ha a belső hanglemez nagyon pontosan, egyenletesen simul hozzá a külsőhöz. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy a külső oldalon egy vastagabb, a belső oldalon pedig egy vékonyabb hanglemezt használunk. Talán nem mindenki tudja, de a hanglemezek többféle vastagságban készülnek. A vastagabb, prémium lemezeket általában magasabb minőségű zenealbumokhoz használják, mert a gyártáskor a nyersanyagot külön is válogatják.

A mi esetünkben a vastagabb hanglemez kerül kívülre, mert azt nehezebb formázni, míg a vékonyabb belső könnyebben simul hozzá, ami nagyon fontos a ragasztás miatt. Nem jobb vagy rosszabb minőségű lemezekről van szó, hanem arról, hogy fel kell ismerni a köztük lévő különbségeket, és ezt okosan kihasználni. Ez egy jóval nagyobb tárgy, mint a szemüveg, és teljesen más gyártási folyamattal készül. Bár a szemüveghez is kell egy speciális gép, ami csak arra a célra használható, itt is ugyanez történt: külön gyártósort kellett kitalálni. Csakhogy míg a szemüvegnél vágjuk és polírozzuk az anyagot, addig itt a nyers PVC-lemezt formázzuk, melegítjük, hajlítjuk és nyújtjuk.

A gyártást tehát úgy kell elképzelni, hogy a hanglemezt befogatjuk egy speciális szerszámba, amely a külső peremén rögzíti, a belsejét pedig elkezdjük melegíteni. A műanyagok többsége hőre lágyuló, ezt használjuk ki. Ahogy a klasszikus hanglemezeket is úgy préselik, hogy felmelegített PVC-t nyomnak formába, mi ugyanezt tesszük, csak kisebb gépekkel, alacsonyabb hőfokon és más céllal: a hanglemezből mélytányért és különböző tálformákat hozunk létre, amelyekből a Sound Saucer testét állítjuk elő. Ehhez nemcsak a gyártósort kellett megtervezni, hanem a megfelelő ragasztókat is ki kellett kísérleteznünk. Az elektronikát nem mi gyártjuk, hanem kifejezetten ehhez a termékhez gyártatjuk: olyan hangszórót terveztettünk, amely méretben passzol, megfelelő teljesítményt ad, és Bluetooth-kapcsolattal működik.

A Sound Saucer jelenleg Budapesten készül. Még nem a saját Erkel utcai műhelyünkben, de ha a termék piaci sikere igazolja, akkor a teljes gyártási folyamatot átköltöztetjük a saját üzemünkbe.

A hangélményt hogyan teszteltétek? Volt aha-pillanat, amikor tudtad, hogy kész? 

Nem arról van szó, hogy hatalmas mozgásterünk lenne a méreteket illetően – sőt, éppen ellenkezőleg. A hanglemez átmérője körülbelül 300 milliméter, és mivel egy adott méretű, korlátozott alapanyaggal dolgozunk, nagyon nehéz ebből ennél nagyobb tárgyat készíteni. Amikor ugyanis a hanglemezt elkezdjük nyújtani és formázni, az anyag elvékonyodik. A vékonyabb anyag pedig mechanikailag gyengébb is, ezért nem engedhettük meg, hogy a végtermék túl hajlékony vagy sérülékeny legyen. Ezért használunk két hanglemezt a Sound Saucer elejéhez és hátuljához is. Ahogy a formázás során a műanyag elvékonyodik, a két réteg együtt adja vissza azt a szükséges vastagságot és stabilitást, ami a kész terméknél elengedhetetlen. Ha ezt végiggondoljuk, látszik, hogy a Sound Saucer mérete gyakorlatilag adott – ebből a lemezméretből nem lehet lényegesen nagyobbat, de kisebbet sem készíteni. Csak nagyon minimális mértékben lehet variálni.

Ez azt is jelenti, hogy a belső üreg térfogata előre meghatározott. Mi ehhez választottuk ki a megfelelő hangszórót, és ehhez igazítottunk mindent: az elektronikát, a belső kialakítást és a teljes akusztikai struktúrát. Szerencsére az elmúlt 15–20 évben a kompakt, Bluetooth-os hangszórók annyira elterjedtek, hogy rengeteg gyártó készít kifejezetten kis méretű, mégis jó minőségű hangszórókat. Ezek méretben tökéletesen illeszkednek a Sound Saucer belső terébe.

A hangzás kialakításánál nem találgattunk: megbíztunk egy olyan céget, amely hangszekrények bemérésével és akusztikai optimalizálásával foglalkozik. Ők megvizsgálták a rendelkezésre álló belső térfogatot, az elektronikát és a hangszórót, majd javaslatot tettek arra, milyen módon vezessünk be levegőt, milyen átmérőjű és hosszúságú csöveket használjunk, milyen hangszóró illeszkedik ehhez a kabinetmérethez, és hogyan lehet az elektronikát úgy hangolni, hogy a lehető legjobb hangminőséget adja vissza. Mi ezekre a szakmai ajánlásokra építve alakítottuk ki a gyártósort és a végleges terméket. Ennek köszönhető, hogy a Sound Saucer bemért akusztikai paraméterek alapján, a saját méretéhez és formájához mérten a lehető legjobban szól. A célunk az volt, hogy ebből a méretből és ebből a speciális anyagból a maximumot hozzuk ki – és ezt sikerült is elérni.

Mi volt a dizájn filozófia? Inkább minimalizmus, vagy inkább retro, vagy a kettőt ötvözve? 

A dizájnfilozófiám itt valójában arról szólt, hogy nagyon szűk keretek között kellett dolgozni. Őszintén: amit én szeretek, az amúgy is elég limitált, és ebben az esetben még jobban kötve voltak a kezeim. Egy hanglemez formája adott – nem lehet akármilyen alakúra gyúrni. Lehetett volna szögletesebb, vagy lehetett volna kísérletezni furcsa formákkal, de mivel hangszórót építünk, akusztikailag ez nem lett volna optimális.

A hanglemez alapvetően fekete, de mostanában rengeteg színes lemezt is kapunk, úgyhogy idővel simán lehet, hogy készül majd színes Sound Saucer is. De a lényeg: ez az anyag korlátoz, és a dizájn inkább arról szólt, hogy hogyan oldjuk meg a problémákat, amiket a forma diktál.

Megcsináltuk ezt a tálformát – szuper, működik, jól néz ki. De akkor jött a következő kérdés: hogyan lehet ezt úgy lerakni, hogy ne guruljon el? Itt sem volt nagy szabadság, úgy oldottuk meg, hogy három lábon álljon, stabilan. Nekem nagyon fontos volt, hogy ne legyen egy könnyen felborítható tárgy. Szóval a dizájnfilozófia igazából az volt, hogy meg kellett határozni a problémákat, amiket a forma hoz magával, és ezeket a lehető legegyszerűbben, legeredményesebben megoldani. Mert maga az alapanyag már eleve egy ikonikus forma. Nagyon felismerhető. És én ezt nem akartam elrejteni vagy „túldesignolni”.

Éppen ellenkezőleg: számomra fontos volt, hogy a végén is egyértelmű legyen, hogy ez hanglemezből készült. Lehessen átalakítani, csavarni, hajlítani, de a karaktere maradjon meg.

Hogyan biztosítottuk, hogy a vinil tálforma ne csak szép legyen, hanem jól is szóljon?

Úgy, hogy először megteremtettük azt a legnagyobb belső teret és optimális formát, amit ebből az anyagból és méretből ki lehet hozni. Aztán ezt leadtuk a Luxor Audiónak – ők egy olyan cég, akik kimondottan hangszekrények akusztikai bemérésével foglalkoznak.

Ők bemérték a prototípust, és konkrét javaslatokkal láttak el:

• hová kerüljön a légcsatorna,
• milyen béléssel érdemes dolgozni,
• milyen vastagságú szivacs működik,
• mennyi csavar kell,
• és hogy milyen hangszórót érdemes beépíteni.

Ezért szól olyan jól: mert nemcsak a külsőt építettük meg úgy, ahogy én szerettem volna, hanem minden más alkatrész is optimalizálva lett ahhoz, hogy ez a forma a lehető legjobban működjön akusztikailag.

Ez a termék egyszeri különlegesség, vagy a Tipton egy új Sound Design vonalat tervez? 

Nagyon szeretném, ha ezzel az új hangvonallal egy teljesen új irányt tudnánk meghatározni, de sajnos nem csak rajtam múlik. A piac is dönt ebben.

A zene mindig is nagyon fontos volt számomra – gimnáziumban ének-zene tagozatra jártam –, szóval semmi okát nem látom, hogy miért ne működhetne. Ugyanakkor ezekről a dolgokról nem én döntök, hanem a vásárlók, a piac, a követőink. Bízom benne, hogy nekik is tetszeni fog, de ennél többet nem tudok mondani, mert szerintem még korai lenne bármit kijelenteni. Szóval meglátjuk. Most imádkozunk.

Mit jelent az a mondat számodra? Eddig csodás dolgokat láttunk, most hallunk. 

Ez egy kicsit vicces, de így gondolom: eddig főként személyre szabott munkákat csináltunk, és csodás dolgokat láttattunk az emberekkel. A szemüvegekkel segítünk az embereknek látni. Most ezzel a Sound Saucerrel tulajdonképpen ugyanezt tesszük, csak a hallással: segítünk hallani. Érdekes módon így kicsit körbefutjuk az ember érzékszerveit – először a látás, most a hallás. Ki tudja, talán egyszer a szaglás és az ízek is sorra kerülnek… ez lehet a jövő zenéje. Érdekes módon a hanglemez, ami maga is hanghordozó, korábban a látásban segített, most pedig a hallásban. Számomra ez nagyon izgalmas, mert a látás és a hallás az emberi érzékszervek közül az egyik legfontosabb, és most szépen a hanglemezek segítségével dolgozunk velük.

Lesz-e sorszámozás, aláírás, egyedi csomogolás? 

A bemutató eseményünkön lesz sorszámozás, aláírás és egyedi csomagolás is. Szóval szeretettel várjuk az érdeklődőket november 27-én az Erkel utca 6. szám alatti címünkre, ahol bemutatjuk a Sound Saucer-t. A jövőben, ha majd a színes lemezeket használjuk, elképzelhető, hogy minden darabot egyedileg csomagolunk, sorszámozunk és aláírunk – így a gyűjtőknek is különleges élményt nyújtva.

Hogyan látod a Tipton termékportfóliót öt év múlva? 

Figyelj, a Tiptonnál folyamatosan találunk ki és csinálunk új cuccokat. Kijött nemrégiben egy olyan kollekciónk, ahol bicikli bowdenekből készítettünk szemüvegeket. Az is új termék, működik, és kíváncsian nézzük, merre fejlődik. Én imádom, mert baromi kényelmes, tök tartós. Itt már igazából rajtunk múlik, mennyire okosan tudjuk beépíteni a teljes portfólióba. 

Hogy öt év múlva is lesz-e? Fogalmam sincs. Minél idősebb vagyok, annál inkább látom, hogy valójában semmit nem látok előre. Nem szeretek jósolni, mert egyszerűen lehetetlen. Hogy tervezünk-e más audioelektronikai eszközt újrahasznosított lemezből? Igen, tervezünk. Sőt, van is a fiókban. De először szeretném látni, mi történik ezzel a Sound Saucerrel: hogyan reagálnak rá az emberek, működik-e a postázás, milyen doboz kell hozzá, milyen leírás, milyen weboldal. Meg kell tanulni, hogy mi működik és mi nem. Ha ez sikeres – vagy akár akkor is, ha nem –, szeretném megcsinálni a következőket. Csak előtte tanulnom kell ebből az egészből, hogy a következőt még jobbra tudjam csinálni. Szóval biztos, hogy lesz valami, csak most nem szeretnék előreszaladni, mert még a végén lábon lövön magam a nagy igyekezetben.

tiptoneyeworks.com/hu