A Sixtus-kápolna – vagy olaszul Cappella Sistina – évente ötmillió látogatót vonz. Élőben látni Michelangelo fenséges freskóit ámulatba ejtő. A látogatók pedig 510 éve csodálhatták meg először, ennek aprópóján összegyűjtöttünk néhány érdekességet.
Michelangelo nem akart semmit sem kezdeni a Sixtus-kápolna mennyezetével
1508-ban a 33 éves Michelangelo keményen dolgozott II. Gyula pápa márvány síremlékén, egy viszonylag ismeretlen művön, amely ma a római San Pietro in Vincoli templomban található. Amikor a pápa először felkérte a nagyra becsült művészt, hogy váltson munkát és díszítse a Sixtus-kápolna mennyezetét, Michelangelo visszautasította. Inkább szobrásznak, mint festőnek tartotta magát, és semmiféle tapasztalata nem volt a freskókkal kapcsolatban.
Szívügye volt a sírbolt befejezése, még akkor is, amikor a projekt finanszírozása egyre csak fogyott. Végül azonban vonakodva, de elfogadta a megbízást, és négy évet töltött életéből az állványzaton ülve, ecsettel a kezében. Bár az azt követő évtizedekben időnként visszatért II. Gyula monumentális síremlékéhez.
A közhiedelemmel ellentétben Michelangelo álló helyzetben festett
Amikor Michelangelo legendás freskóit készíti, a legtöbben azt feltételezik, hogy fekve dolgozott. Ez nem így van.
Valójában a mester és segítői fa állványzatokat használtak, amelyek lehetővé tették számukra, hogy egyenesen álljanak és úgy fessenek. Michelangelo maga tervezte az állványok egyedülálló rendszerét, amelyeket konzolokkal rögzítettek a falakhoz. Az a benyomás, hogy Michelangelo a hátán festett, az 1965-ös Az agónia és eksztázis című filmből származhat, amelyben Charlton Heston alakította a Sixtus-kápolna mennyezete mögött álló zsenit.
A freskók elkészítése négy évig tartott, és összesen ezer négyzetmétert fednek le.
A munka annyira kellemetlen volt, hogy a mester verset írt a nyomorúságáról
1509-ben az egyre jobban feszengő Michelangelo leírta barátjának, Giovanni da Pistoia-nak a Sixtus-kápolna építésével járó fizikai megterhelést.
Már golyvát növesztettem ettől a kínzástól.
A továbbiakban arról panaszkodott, hogy „a gyomrom összenyomódik az állam alatt", hogy „az arcom tökéletes felület az ürüléknek", hogy „a bőr lazán lóg alattam", és hogy „a gerincem össze van csomósodva a hajolgatástól". Irományát pedig azzal zárta, hogy nem kellett volna elvállalni a munkát:
Nem vagyok jó helyen, nem vagyok festő.
Michelangelo remekműve rendkívül ellenállónak bizonyult.
A Sixtus-kápolna freskós mennyezete az elkészülte óta eltelt öt évszázad alatt figyelemre méltóan jól őrizte meg állapotát.
Csak egy apró részlet hiányzik: az ég egy része a Noé menekülését a nagy bibliai özönvíz elől ábrázoló panelen. A festett vakolatrészlet a padlóra esett és összetört egy 1797-es robbanás következtében. A mennyezet látszólagos ellenállóképessége ellenére a szakértők attól tartanak, hogy a Sixtus-kápolnát évente látogató több millió ember gyalogosforgalma továbbra is komoly veszélyt jelent.
