A British Airways 5390-es járatának balesete a mai napig példátlan.
A repülés még mindig az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköz, ám ennek ellenére is előfordulhatnak balesetek. A British Airways 5390-es járatán pedig egy meglehetősen egyedülálló incidens történt, amely példátlan a repülés történelmében.
A BA 5390-es járata Birminghamből (BHX) Málaga-Costa del Solba (AGP), Spanyolország negyedik legforgalmasabb repülőterére közlekedett.
1990. június 10-én reggel pedig minden úgy zajlott, ahogy az megszokott volt: várakozás, az utazók üdvözlése, majd végül az engedély a felszállásra. A BAC 1-11-500 volt az a repülőgép, amelyet ezen a járaton már jó ideje használtak. Maga a gép 1988-ban került a British Airways flottájába, és ennek megfelelően szervizelték. A légitársaság közismert arról, hogy jól vigyáz a repülőgépeire. Ezen a járaton pedig 81 utas tartózkodott, beleértve a négy utaskísérőt és a két pilótát.
A gépet Tim Lancaster kapitány vezette, aki 42 évesen már több mint 11 ezer repült órát tudhatott maga mögött, Alastair Atchison volt a másodpilóta, aki 39 évesen 7500 repült órával rendelkezett, tehát mindkét pilóta rendkívül tapasztalt volt.
A repülés előtti ellenőrzéseket kétszer végezték el az irányelveknek megfelelően, és nem merült fel műszaki probléma. A repülőgép reggel 8:33-kor szállt fel a birminghami repülőtérről zökkenőmentesen, a turbulenciaszint pedig a brit időjárás szerint teljesen normális volt.
A gép lassan emelkedett, hogy elérje a szükséges magasságot, ami itt a 8000 méteres magasságot jelentette.
A felszállás után nem sokkal a pilótafülke bal oldalánál található szélvédő kiszakadt a helyéről. Lancaster kapitányt pedig derékig kiszippantotta a nyomáskülönbség a tátongó lyukon, akinek így teste félig a gépen kívülre került. Nigel Ogden légiutas-kísérő megragadta kapitánya bokáját és próbálta megtartani. Azonban a nagy sebesség és az alacsony nyomás miatt abban a magasságban Lancastert visszahúzni képtelenség volt, de természetesen minden tőlük telhetőt megtettek.
Azt azonban fontos megelmíteni, hogy ekkor nemcsak a kapitány élete forgott kockán, hanem mindenkié, aki azon a járaton részt vett. Ha Ogden nem kapja el időben Lancastert, a pilóta egyenesen a sugárhajtású gép motorjának repült volna, tönkretéve a hajtóművet, ami biztos zuhanást idézett volna elő. Több beszámolóból egyébként kiderült, hogy a jelenlévők meg voltak győződve Lancaster haláláról, – teljes joggal – így akkor ők már fejben az utasok életéért küzdöttek.
A másodpilóta mindeközben megpróbált a lehető leggyorsabban a southamptoni repülőtér felé ereszkedni. Atchison folyamatosan a Southamptonban lévő repülésirányítással beszélt, ám Ogden kezdett elfáradni. Egy másik légiutas-kísérő, Simon Rogers észrevette, hogy Ogden nem bírja tartani a kapitányt még 15 percig, amíg a gép leszáll, ezért extra biztonsági övekkel a székhez kötözték a Lancaster lábát.
Miközben mindez történt, kapitány a gép sebessége miatt kénytelen volt ugyanabban a helyzetben maradni. Az erős sebességtől, a nagy magasságból eredő erős széllel kombinálva, pedig elszakadt az inge. Ám elmondása szerint az egyik legrosszabb része ennek a horrorosztikus élménynek az volt, hogy egész idő alatt nem tudta lehunyni a szemét.
A legfélelmetesebb az volt, hogy a szemeim tágra nyíltak. Soha nem felejtem el ezt a látványt, amíg élek
– nyilatkozta a pilóta.
8:50 körül a gép sikeresen leszállt a southamptoni repülőtéren, és Lancaster visszahúzták a pilótafülkébe. Ami pedig mindenkit megdöbbentett, hogy a kapitány élt.
PA Images via Getty Images
A mentősök pedig megállapították, hogy a gyors süllyedésnek köszönhetően nem került oxigénhiányos állapotba. Ezután a Southampton Megyei Kórházba szállították, ahol megállapították, hogy fagyási és egyéb sérüléseket szenvedett, illetve sokkot kapott. A jobb karja, jobb csuklója, illetve bal hüvelykujja eltörött. Az utaskísérő, aki a kapitányt tartotta, kisebb sérüléseket és vágásokat szerzett. Ám rajtuk kívül mindenki más pedig sértetlenül hagyta el a gépet.
