Amikor Jodie Foster tényleg félt Anthony Hopkinstól – A bárányok hallgatnak kulisszatitkai
Több mint harminc év telt el A bárányok hallgatnak bemutatója óta, de Anthony Hopkins és Jodie Foster közös munkájáról még ma is keringenek legendák. Hopkins új memoárjából kiderül, hogyan vált a forgatás valóságos pszichológiai játszmává, és miért érezte úgy mindkét színész, hogy a valóságban is hatással van rájuk Hannibal Lecter és Clarice Starling kapcsolata.
Anthony Hopkins a nemrég megjelent Jól csináltuk, kölyök! című könyvében idézte fel, milyen volt eljátszani Hannibal Lectert az 1991-es A bárányok hallgatnak című filmben. Mint írta, szinte azonnal ráérzett, hogyan kell megformálnia a karaktert, hiszen, mint mindenkiben, benne is „ott lakozik az ördög”. A színész már az első olvasópróbán életre keltette a figurát – anélkül, hogy előtte beszélt volna partnerével, Jodie Fosterrel, aki így rögtön a sorozatgyilkos hideg, kimért hangján hallotta megszólalni őt. Hopkins szerint néhány másodperc után érezhetően feszültté vált a hangulat, és a teremben síri csend lett.
A film – Thomas Harris 1988-as regényének adaptációja – a pszichiáterből lett kannibált, Hannibal Lectert állítja középpontba, akit az FBI gyakornoka, Clarice Starling keres fel, hogy segítsen felderíteni egy másik sorozatgyilkos, Buffalo Bill tetteit. Hopkins és Foster a forgatás idején tudatosan tartották a távolságot egymástól, és csak az utolsó napon beszélgettek hosszabban. Pittsburghben ültek le egy közös ebédre, amikor Foster elárulta: a forgatás alatt tényleg félt Hopkinstól. A színész erre azt válaszolta, ő maga is tartott Foster hűvös, zárkózott jelenlététől. Mindketten úgy érezték, a történet intenzitása miatt alakult ki közöttük ez a különös távolság, amelyet csak a munka lezárultával tudtak feloldani.
Ahogy az Entertainment Weekly kiemeli, Jodie Foster egy 2019-es mesterkurzuson elmondta: Jonathan Demme rendező gyakran úgy instruálta a színészeket, hogy közvetlenül a kamera lencséjébe nézzenek, ne egymásra – így Foster Hopkins hangját hallotta ugyan, de nem látta a tekintetét, miközben a jeleneteket felvette. Ez a megoldás erősítette a klausztrofób érzetet és a szereplők között épülő feszültséget. A díszlet sem könnyítette meg a helyzetet: Hannibal cellájának rácsai és az üvegfal miatt Hopkinsnak minden jelenet előtt hosszú percekbe telt, mire bejutott a zárt térbe, így a két színész fizikailag is elszigetelődött egymástól.
Olvasd el ezt is!