Jane Fonda szerint tökéletes ez az új film
Jane Fonda ritkán használ nagy szavakat könnyelműen. Amikor azonban egy filmet tökéletesnek nevez, és arra kér mindenkit, hogy moziban nézze meg – lehetőleg többször is –, annak súlya van. A Hamnet esetében nem kritikát mond, hanem élményt ír le, amely nem elsősorban a történetmesélésről vagy a dialógusokról szól, hanem arról, hogyan hat a film a testre és az érzelmekre.
A Hamnet Maggie O’Farrell azonos című regényének adaptációja, amely Shakespeare fiának korai halálát és az ebből fakadó gyászt meséli el a család, elsősorban a feleség nézőpontjából. A filmet Chloé Zhao rendezte, aki korábban A nomádok földje lírai minimalizmusával vált ismertté. A főszerepet Jessie Buckley játssza, mellette Paul Mescal alakítja William Shakespeare figuráját. A történet nem klasszikus életrajzi film: a veszteség testi és érzelmi tapasztalatát helyezi középpontba, kevés dialógussal, erős képi és hangulati eszközökkel.
Az elismert színésznő szerint a film különös módon épp azért elementáris, mert alig támaszkodik szavakra. Bár Shakespeare családjáról szól, nem nyelvi bravúrokon keresztül működik, hanem képeken, ritmuson és fizikai jelenléten át. Olyan élményt ad, amely rétegről rétegre bontja le a néző védekezését, és eljuttat valami egészen alapvető, ösztönös szintig.
Ebben kulcsszerepe van Buckley alakításának. Fonda szerint még soha nem látott ennyire nyers, testközeli ábrázolást sem a szülésről, sem a gyászról. Nem eljátszott érzelmek jelennek meg a vásznon, hanem megélt állapotok: olyan intenzitással, amelyet a néző nem kívülről figyel, hanem együtt él át a szereplővel. A film ezért nem a hagyományos értelemben megható, inkább megrázó, nehezen verbalizálható tapasztalat.
A Hamnet Fonda szerint teljesen külön világban létezik a kortárs filmek között. Nincs benne öncélú pillanat, minden jelenetnek súlya és iránya van. A történet végére nem klasszikus katarzis érkezik, hanem valamiféle átalakulás. Nem véletlen, hogy azon a vetítésen, ahol ő látta, az egész terem együtt sírt – anélkül, hogy pontosan meg tudták volna mondani, miért. A film olyan helyre viszi el a nézőt, ahol korábban nem járt, és ahonnan nem feltétlenül lehet szavakkal visszatérni.
A díjszezon visszajelzései is megerősítették a produkció kivételes státuszát. A Hamnet a Golden Globe-gálán elnyerte a legjobb drámai film díját, a 36 éves Buckley pedig a legjobb női főszereplő (dráma) kategóriában kapott elismerést. Az Oscar-mezőnyben sem maradt visszhang nélkül az alkotás: jelölést kapott a 43 éves Zhao rendezőként, Max Richter pedig a film zenéjéért került az Akadémia látóterébe. A szakmai figyelem ugyan több alkotóra is kiterjed, a diskurzus mégis újra és újra Buckley alakításához tér vissza – ahhoz a szerephez, amelyben a film érzelmi súlya a legkoncentráltabban sűrűsödik össze.
Olvasd el ezt is!