8 film, ami segít megtalálni önmagunkat a 20-as éveinkben

Az egyik legikonikusabb 90-es évekbeli generációs film, amelyben Winona Ryder, Ethan Hawke és Ben Stiller egy baráti társaság mindennapjait hozzák közel a nézőkhöz. A történet középpontjában fiatal diplomások állnak, akik a munka, a szerelem és a felnőtté válás útvesztőiben próbálnak eligazodni. A film humorral és drámával mutatja meg, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt az álmaink és a valóság között. Mindenki, aki éppen a húszas éveiben keresi önmagát, találhat benne kapaszkodót vagy tükröt.

Gus Van Sant kultfilmje, amelyben River Phoenix és Keanu Reeves életük talán leginkább emlékezetes alakítását nyújtják. A történet két fiatal férfi barátságáról, identitás- és útkereséséről szól, miközben bejárják Amerikát és Olaszországot. A film érzékenyen ábrázolja a magányt, a szeretet utáni vágyat és a társadalom peremére sodródott fiatalok sorsát. Ez a film azoknak szól, akik úgy érzik, nem találják a helyüket, és közben mégis remélik, hogy valahol rálelhetnek önmagukra.

Az 1960-as évek Amerikájában játszódó film Susanna Kaysen memoárján alapul, és egy fiatal nő történetét meséli el, akit pszichiátriai intézetbe utalnak öngyilkossági kísérlete után. A főszerepben Winona Ryder látható, de a film igazi erejét Angelina Jolie alakítása adja, aki ezért az alakításért Oscar-díjat kapott. A történet a mentális egészség, az önkeresés és a szabadságvágy kérdéseit járja körül, miközben a kórház falai között kibontakozó női barátságokat és konfliktusokat is bemutatja.

Ez a csendes, vizuálisan lenyűgöző film Kogonada rendezésében két idegen – egy fiatal nő (Haley Lu Richardson) és egy férfi (John Cho) – találkozását követi. Mindketten megakadtak az életükben: a lány nem tudja, merre induljon tovább, a férfi pedig beteg édesapja mellett rekedt. A lélegzetelállító épületek között elmesélt történet lassú, önreflektív hangulatban vizsgálja az élet döntéseit és azokat a pillanatokat, amikor el kell határoznunk, merre lépjünk tovább. A film a vizuális szépségen túl a kimondatlan érzések erejével dolgozik.

Jean-Pierre Jeunet filmje nem klasszikus felnövéstörténet, mégis rengetegen tekintik önkereső filmnek. A különc Amélie (Audrey Tautou) saját világába zárkózva éli mindennapjait, amíg el nem határozza, hogy titokban mások életét jobbá teszi. A film színes, meseszerű képi világa és egyedi humora mellett komoly kérdéseket vet fel: hogyan nyílhatunk meg mások előtt, és hogyan találhatjuk meg a saját boldogságunkat. Az Amélie csodálatos élete arról szól, hogy a világ akkor válik igazán széppé, ha mi magunk is adunk bele egy darabot.

Alfonso Cuarón mexikói road movie-ja két fiatal fiú (Gael García Bernal és Diego Luna) és egy férjezett lány (Maribel Verdú) közös utazását meséli el. A felszínen szexuális kalandok és szabadságvágy hajtja őket, de a történet mélyén a felnőtté válás, a barátság és az elmúlás kérdései húzódnak. A film nyers, őszinte és politikailag is átszőtt képet ad arról, milyen a fiatalság küszöbén állni. A három szereplő közötti dinamika egyszerre játékos és fájdalmas, a végére pedig mindenki megváltozik. Ez az utazás metafora a húszas évek útvesztőire, ahol egyszerre keresünk élményeket és önmagunkat.

A film középpontjában Will Hunting (Matt Damon) áll, egy zseniális, de problémás fiatal, aki takarítóként dolgozik, miközben fejében elképesztő matematikai tudás rejtőzik. Amikor képességeire fény derül, a professzor (Stellan Skarsgård) segítségével próbálják kibontakoztatni, ám Will múltja és önbizalomhiánya gátolja őt. A fordulópontot a terapeuta (Robin Williams) alakja hozza el, akivel kialakított kapcsolata segít neki szembenézni önmagával. A film egyszerre szól az önértékelésről, a szeretetről és a lehetőségeink felismeréséről és az egyik legjobb példa arra, hogyan tanulhatjuk meg értékelni magunkat a húszas éveink útkeresésében.

Bernardo Bertolucci filmje 1968 Párizsában játszódik, a diáklázadások idején. Egy amerikai diák (Michael Pitt) összebarátkozik egy francia testvérpárral (Eva Green és Louis Garrel), és hármasuk kapcsolatában a szerelem, a szabadság és a provokáció kap főszerepet. A film merész, erotikával átszőtt történet, amely ugyanakkor mélyen szól a fiatalság lázadásáról és az identitáskeresésről. A kulturális és politikai háttér erősíti az üzenetet: a húszas évek nemcsak a szerelem és önkeresés, hanem a társadalmi változások időszaka is lehet.