Az EcoReform Bútor alapítói nem hagyják, hogy a bútorok a lomtalanításban végezzék (x)

Az EcoReform Bútor alapítói egy házaspár, Szekeres Dávid és Rónai Ruxandra. Nem pusztán bútort mentenek: szándékuk szerint mozgalmat is építenek, amely a fenntarthatóságot, a design szeretetét és a múlt értékeinek tiszteletét ötvözi. Velük beszélgettünk arról, hogyan indult a történet, mit jelent számukra a „második esély”, és merre tart ez a különleges kezdeményezés.

Hogyan indult az EcoReform Bútor története?

Dávid: Ez egy közös gondolkodás volt Ruxyval. Mindig is szerettük a minőségi fabútorokat, és látva, hogy gyakran milyen sors vár rájuk, szerettünk volna tenni azért, hogy új életet kapjanak. Esti beszélgetések során jött az ötlet: mi lenne, ha rendszert építenénk erre, és egy mozgalmat indítanánk? Hiszem, hogy ez az érzés már rég bennünk volt.

Ruxy: Nem volt egyetlen pillanat, amikor eldöntöttük, hogy bútorokat fogunk menteni. Ösztönösen csináltuk már régóta: a saját házunkban láttuk, mennyi örömet adhat egy régi bútor, de sokaknak nincs lehetőségük megmenteni ezeket. Így született meg az elhatározás, hogy más szakemberekkel összefogva egy mozgalmat indítunk.

Miért éppen bútorok? Volt személyes élményetek, ami inspirált?

Dávid: Asztalosként több mint harminc éve foglalkozom fával. Az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor egy szétesett bécsi barokk tálalószekrényt talicskával toltam ki egy fészerből, és végül gyönyörű bútort varázsoltam belőle. Egy osztrák házaspár vásárolta meg, és számomra óriási élmény volt látni, miből mi születhet, ha valóban meg akarjuk menteni a tárgyakat. Ez az élmény azóta is kísér.

Ruxy: Én inkább a design oldaláról közelítettem. Stockholmban is jártam egyetemre, ennek hatására eredetileg skandináv irányultságú, új bútorokat képzeltem az otthonunkba, de Dávid szeretete a régi darabok iránt új perspektívát adott. Rájöttem, hogy a régi és az új ötvözéséből valami egészen különleges születhet. Így jött létre a mi „régi-új” világunk, amely ma az EcoReform Bútor védjegye.

Házaspárként hogyan működik a közös munka?

Dávid: A gyakorlati részt, az asztalos és szerkezeti munkát én viszem, míg a párom a tervezési folyamatokért felel. Vannak persze viták, de sokkal több az élmény, amit az együtt dolgozás ad.

Ruxy: A legjobb benne, hogy a másik átveszi a gondolatainkat és továbbviszi. Ez egyfajta folyamatos inspiráció – házaspárként és alkotótársakként is

Mit jelent számotokra a „második esély” gondolata a bútorokon túl?

Dávid: Hiszem, hogy minden és mindenki megérdemel egy második esélyt. Ez a tolerancia, ez az élet alapköve.

Ruxy: Egy bútor nem üres tárgy: van története. A célunk, hogy ezt ne eltöröljük, hanem folytassuk – úgy, hogy közben új funkciót és új életet kapjon. Ez a gondolkodásmód sokkal többről szól, mint tárgyakról.

Hogyan zajlik a bútormentés folyamata?

Dávid: A legtöbben a weboldalunkon vagy telefonon keresnek meg minket, hogy felesleges bútoruk van, amit különben lomtalanításnál dobának ki. Mi ezt ingyen elszállítjuk, és ilyenkor három út állhat előttünk: restauráljuk és megőrizzük az eredeti formáját, újragondoljuk, és egyedi EcoReform Bútort készítünk belőle, vagy, ha már nem menthető, az anyagát használjuk fel újra – például bútorlap készítéshez. Mindig környezetbarát anyagokat használunk, így a folyamat nemcsak a bútorokról, hanem a bolygónkról is szól.

Tudnátok mesélni egy kedves bútormentés történetét?

Ruxy: A pianínó talán a legikonikusabb darabunk. Nem lehetett már rajta játszani, hatalmas monstrum volt, de nem tudtuk veszni hagyni. Egy este azon gondolkodtunk, mit lehetne kezdeni vele – végül bárszekrény lett belőle. Modern elemeket kapott, teljesen új funkcióval született újjá, és még a Kincsvadászok műsorában is szerepelt. Ez a darab ma a bemutatótermünk egyik éke.

Miben különbözik az EcoReform Bútor egy hagyományos felújított bútortól?

Dávid: Nem csupán restaurálunk. Mi új designt is adunk, és minden darabot egyedileg kezelünk. Van, amit elég helyreállítani, van, ami teljesen új arculatot kap – és van, amit alkatrészeiben hasznosítunk újra. Ez a komplex szemlélet az, ami igazán megkülönböztet minket.

Kik a vásárlóitok? Inkább a fenntarthatóság vagy a design miatt keresnek benneteket?

Ruxy: Két fő csoport van: a régi stílusok szerelmesei és a fiatalabb, környezettudatos generáció. A közös bennük, hogy értékelik az „örök érték” gondolatát.

Dávid: A fenntarthatóság ma már mindenkit foglalkoztat, de ha mindez párosul designnal és minőséggel, az külön ajándék. Ezért választják az EcoReformot.

Magyarországon évente körülbelül 43–59 ezer tonna fabútorhulladék keletkezik. Ebből 3–5 ezer tonna kerül lerakókba, és 14–19 ezer tonna égetőkbe, mivel itthon az újrahasznosítási infrastruktúra nem elég fejlett. Mit gondoltok erről?

Dávid: Ez azt jelenti, hogy rengeteg munka van előttünk. Az EcoReform Bútor célja, hogy a begyűjtött faanyag legalább 30%-át súlyban visszanyerjük és újrahasznosítsuk. Ez már önmagában is jelentős mennyiség, ami valóban csökkentheti a faipar nyersanyagigényét, és mérsékelheti az erdőirtások mértékét.

Ruxy: Fontos, hogy a bútorok céltudatosan kerüljenek begyűjtésre és újrahasznosításra, így a lomtalanítások során már ne heverjenek kidobott bútordarabok az utcákon. Ha ezt a célt elérjük, a szlogenünk is érvényesül: „Ne vágj ki még egy fát, hogy egy bútorod legyen."

Mit láttok az EcoReform Bútor jövőjében?

Dávid: Rövid távon szeretnénk minél több bútort megmenteni és eljuttatni az emberekhez. Hosszabb távon azt reméljük, hogy az EcoReform Bútor egy ismert és elismert mozgalommá válik, amelyhez mások is csatlakoznak.

Ruxy: Nekünk a legfontosabb motiváció, hogy a gyermekeink egy olyan földet örököljenek, amely élhető és környezettudatos. A bútorok mentése ehhez csak az első lépés.

Mit üzennétek azoknak, akik most dobnák ki a régi bútort?

Dávid: Ne dobják ki! Keressenek meg minket, és adjunk neki közösen még egy esélyt.

Ruxy: Mentsünk együtt – mert minden megőrzött bútorral egy fát is megmentünk.

Az EcoReform Bútor története túlmutat a bútorokon. Egy olyan szemléletet képviselnek, amelyben a múlt értékei találkoznak a jelen kreativitásával, és ahol minden darab – és talán minden ember – megérdemel egy második esélyt.