A valaha élt legnagyobb főemlős kétszer akkora volt, mint egy gorilla
A gorillák mérete ma is tekintélyt parancsoló, ám egy kihalt rokonuk mellett még ők sem számítottak volna óriásnak. A Gigantopithecus blacki akár 200-300 kilogrammot is nyomhatott, két lábra emelkedve pedig egyes becslések szerint a 3 méteres magasságot is megközelíthette. Különös módon létezéséről először olyan fosszilis fogak árulkodtak, amelyeket „sárkánycsontként” árultak egy patikában.
Az állat története az 1930-as években kezdődött, amikor Gustav Heinrich Ralph von Koenigswald német-holland paleontológus egy hongkongi patikában szokatlanul nagy fogakra bukkant. A hagyományos kínai gyógyászatban az ősmaradványokat gyakran porrá őrölve, „sárkánycsontként” értékesítették, Koenigswald azonban felismerte, hogy az egyik zápfog valójában egy addig ismeretlen főemlőstől származhatott.
Az 1935-ben leírt állat a Gigantopithecus blacki nevet kapta. Később Dél-Kína több pontjáról további leletek kerültek elő, ám a kutatók dolgát jelentősen megnehezíti, hogy az óriási emberszabásúból eddig csak fogakat és állkapocsdarabokat találtak meg. Teljes koponya vagy végtagcsontok híján ezért azt sem lehet pontosan megmondani, hogyan nézett ki.
A Gigantopithecus blacki méretéről szóló becsléseket érdemes óvatosan kezelni. A korábbi rekonstrukciók alapján két lábra felegyenesedve akár a 2,7-3 méteres magasságot is elérhette, testtömegét pedig napjainkban nagyjából 200-300 kilogrammra becsülik. Ez már önmagában is elég ahhoz, hogy a valaha ismert legnagyobb emberszabású majomként tartsuk számon.
A háromméteres adat ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az állat rendszeresen két lábon közlekedett. Közeli rokonai alapján sokkal valószínűbb, hogy alapvetően mind a négy végtagját használta mozgáshoz. Mivel azonban nem rendelkezünk a testfelépítését közvetlenül bizonyító teljes csontvázzal, minden olyan ábrázolás, amely egy hatalmas, gorillaszerű állatként mutatja, részben rekonstrukció.
A rokonságáról már többet tudunk. Egy fosszilis zápfogban megőrződött fehérjék vizsgálata arra utal, hogy a Gigantopithecus blacki az orangutánok rokonsági köréhez tartozott. Evolúciós vonala a mai orangutánok őseitől nagyjából 10-12 millió évvel ezelőtt válhatott külön.
Méretéből könnyű lenne félelmetes ragadozóra következtetni, a fogai azonban egészen más életmódról árulkodnak. Vastag fogzománca és robusztus állkapcsa arra utal, hogy kemény, rostos növényi táplálék feldolgozására specializálódott. Étrendjében különféle növényi részek és gyümölcsök is szerepelhettek.
Ez a specializáció hosszú ideig előnyt jelenthetett Dél-Kína erdős vidékein. Amikor azonban az élőhelye átalakult, ugyanaz a testméret és táplálkozási stratégia, amely korábban sikeressé tette, egyre nagyobb problémát okozhatott.
Az éghajlat változásával az erdők szerkezete és a rendelkezésre álló táplálék is megváltozott. Egy ekkora állatnak rengeteg energiára volt szüksége, miközben mérete miatt kevésbé tudott olyan új táplálékforrásokat kihasználni, amelyekhez kisebb és mozgékonyabb főemlősök hozzáférhettek. Az óriás főemlős nagyjából 295-215 ezer évvel ezelőtt tűnhetett el végleg.
Olvasd el ezt is!