Pablo Escobar a nyolcvanas években hatalmas magánbirtokot épített ki Medellín közelében, Hacienda Nápoles néven. A több ezer hektáros területhez saját állatkert is tartozott, ahol több száz egzotikus állatot tartott, köztük zsiráfokat, elefántokat, orrszarvúkat és négy vízilovat.
Escobar 1993-as halála után a kolumbiai állam átvette a birtokot és az állatok jelentős részét elszállították, a vízilovakkal azonban nem foglalkoztak komolyan. Abban az időszakban Kolumbia továbbra is súlyos fegyveres konfliktusokkal, gerillacsoportokkal és félkatonai szervezetekkel küzdött, így néhány szabadon maradt egzotikus állat aligha számított sürgős problémának. Ez azonban később nagy hibának bizonyult.
A vízilovak számára Kolumbia meleg éghajlata és vízben gazdag környezete meglepően kedvezőnek bizonyult. Mivel természetes ragadozójuk gyakorlatilag nincs, az állatok gyorsan szaporodtak és egyre nagyobb területet foglaltak el a Magdalena folyó vízrendszerében.
A becslések eltérnek, de a populáció mára száz fölé nőtt, egyes számítások pedig már közel kétszáz állatról beszélnek. A helyzetet nehezíti, hogy a hatalmas folyórendszerben rendkívül nehéz pontosan követni, hol és hány víziló él.
Az állatok ráadásul egyre közelebb kerülnek az emberekhez. A halászok például rendszeresen találkoznak velük, miközben települések és iskolák közelében is megjelennek. Ez azért problémás, mert a vízilovak területvédő viselkedésére jellemző, hogy akár váratlanul is támadhatnak, különösen akkor, ha veszélyben érzik magukat vagy borjaikat.
A vízilovak ökológiai szempontból is komoly problémát jelentenek. Idegenhonos fajként olyan helyeken szaporodnak el, ahol az őshonos élővilág evolúciósan nem alkalmazkodott a jelenlétükhöz.
Ez abban merül ki, hogy nagy mennyiségű növényt fogyasztanak, versenyeznek más fajokkal a táplálékért és a helyért, ürülékük pedig jelentős mennyiségű tápanyagot juttat a folyókba és tavakba. Ez megváltoztathatja a víz kémiai összetételét, elősegítheti az algásodást és hosszabb távon más állatfajok életfeltételeit is ronthatja.
A kolumbiai hatóságok többféle módszerrel próbálták megfékezni a populáció növekedését. Az egyik ilyen program a sterilizálás volt. Ez azonban rendkívül bonyolult és veszélyes eljárás, mert a több tonnás állatokat először be kell fogni, el kell altatni, majd műtéti úton sterilizálni, ami az állatra és az állatorvosokra nézve is komoly kockázattal jár. Becslések szerint 16 év alatt mindössze 35 vízilovat sikerült így kezelni, miközben a populáció gyorsan nő. Egy sterilizált víziló ráadásul még évtizedekig élhet, továbbra is nagy mennyiségű táplálékot fogyaszt, területet foglal és hatással van a vízi ökoszisztémára.
Felmerült az is, hogy a vízilovakat befogják és állatkertekbe vagy rezervátumokba telepítik át. Elsőre ez tűnhet a legkíméletesebb megoldásnak, a gyakorlatban azonban rendkívül drága és logisztikailag is nehéz. Maga a befogás és szállítás is komoly feladat, a fogságban tartott vízilovak ellátása pedig hatalmas költségekkel jár. Egyetlen állat heti takarmányozása több száz dollárba kerülhet, ehhez pedig hozzáadódik a gondozók munkája, a megfelelő kifutók kialakítása és az állatorvosi ellátás.
Olyan terv is felmerült, hogy több tucat kolumbiai vízilovat egy indiai vadrezervátumba szállítanának. Szakértők szerint ez technikailag megoldható lehet, de rendkívül költséges, és kérdéses, hogy környezetvédelmi szempontból valóban ez jelenti-e a legjobb megoldást.
A helyzet évek óta komoly vita tárgya Kolumbiában, 2026-ban azonban a kormány újabb lépést tett: hivatalosan is elfogadta a vízilovak eutanáziájára vonatkozó protokollt. A módszert a sterilizálás és az áttelepítés mellett alkalmaznák a populáció visszaszorítására.
Egyes szakemberek szerint hosszú távon az eutanázia vagy célzott állománygyérítés lehet az egyetlen olyan módszer, amely valóban képes érdemben csökkenteni a populációt. Ez különösen érzékeny kérdés, mert az állatok időközben népszerűvé váltak a turisták és sok helyi lakos között is.
Kolumbia az elmúlt évtizedekben egyébként sokat tett azért, hogy maga mögött hagyja a kartellek erőszakos világát, Escobar vízilovainak elharapódzó helyzete azonban továbbra is emlékeztető marad.
Olvasd el ezt is!