Nazarii_Neshcherenskyi / Shutterstock
november 12., 2025  ●  Tudomány
Hamu és Gyémánt

Egyre biztosabb, hogy alkalmas az életre a Szaturnusz egyik holdja

Egy új kutatás megerősíti azt, amit már eddig is sejtettek a tudósok: az Enceladus – a Szaturnusz jeges holdja – olyan stabil és aktív környezetet biztosíthat, ahol az élet kialakulása elméletileg lehetséges. A felfedezés szerint nemcsak a déli pólus, hanem az eddig inaktívnak vélt északi félteke is jelentős hőt bocsát ki, ami azt jelzi, hogy a hold belső folyamatai a korábban feltételezettnél sokkal összetettebbek.

Az Enceladus már régóta az egyik legizgalmasabb célpont a Naprendszerben zajló életkutatás szempontjából. A tudósok érdeklődése egyáltalán nem új keletű a Szaturnusz 1789-ben felfedezett holdja iránt: a NASA Cassini-szondája 2005 és 2015 között többször is elrepült az Enceladus mellett, és elképesztő képeket készített az égitest déli pólusából feltörő, vízjégből és szilikátrészecskékből álló gejzírszerű kitörésekről.

A felszín alatti, sós óceán létezése tehát már ismert volt, de a tudósoknak most először sikerült kimutatniuk, hogy ez az óceán hosszú távon is stabil maradhat. A Nature Astronomy folyóiratban megjelent tanulmányt az Oxfordi Egyetem, a Southwest Research Institute és az arizonai Planetary Science Institute kutatói készítették, akik Cassini adatait elemezték.

A mérések alapján az Enceladus nem pusztán egy passzív, jeges égitest, hanem egy aktív, belülről fűtött világ. A felszín alatti óceán hőmérséklete elérheti a 0 °C-ot, miközben a külső jégpáncél –223 °C-os lehet. A belső meleg fő forrása az úgynevezett árapály-fűtés: a Szaturnusz gravitációja folyamatosan nyújtja és összenyomja a holdat, ami belső súrlódást és hőképződést okoz. Ez a mechanizmus tartja folyékonyan az óceánt, és megakadályozza, hogy teljesen befagyjon.

A kutatók megállapították, hogy az északi pólus is számottevő hőt bocsát ki, nemcsak a látványos vízpárát lövellő déli hasadékok. Ez azt bizonyítja, hogy az Enceladus egész felszíne alatt aktív hőáramlás zajlik, ami hosszú távon is fenntarthatja a folyékony víz jelenlétét.

A friss elemzések szerint a jégpáncél vastagsága átlagosan 25–28 kilométer lehet, az északi pólusnál pedig körülbelül 20–23 kilométer. Ez némileg vastagabb annál, mint amire a korábbi becslések utaltak, egyben új támpontot is ad a jövőbeli kutatásokhoz – például ahhoz, hogyan és hol érdemes leszállóegységeket vagy vízalatti robotokat küldeni az óceán feltérképezésére.

Az Enceladus tehát nem pusztán rendelkezik az élet három alapvető feltételével (folyékony víz, energiaforrás és megfelelő kémiai összetétel): a most kimutatott stabilitás azt jelzi, hogy ezek a körülmények akár évmilliókon át is fennmaradhattak. A kutatók szerint éppen ezért ez a hold lehet az egyik legígéretesebb hely a Földön kívüli élet lehetőségének kutatásában.

(Forrás: Interesting Engineering)

Nyitókép: Enceladus / Nazarii_Neshcherenskyi / Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök