Olasz régészek egy 2000 éve, a Vezúv kitörésekor elhunyt katona maradványait azonosították, akiről úgy gondolják, hogy részt vett az idősebb Plinius által vezetett mentésben.

A csontvázat még az 1980-as években találták meg mintegy háromszáz másik ember maradványaival együtt – korábban azonban úgy gondolták, hogy egy egyszerű katonáé lehetett. Az új kutatások azonban arra következtetnek, hogy a csontváz egy főtisztté, aki idősebb Plinius alatt szolgált.

Idősebb Plinius 79-ben, a Vezúv nevezetes kitörése idején a misenumi flotta parancsnokaként a bajba jutottak megsegítésére sietett, és Stabiae településen mintegy 2000 ember életét mentették meg.

A katasztrófában Herculaneum és Pompeji is szinte teljesen elpusztult, a lávafolyam pedig az épületeket és az ott élőket is maga alá temette.

A férfi maradványait arccal a földre borulva találták meg a homokban Pompejitől északra negyven évvel ezelőtt. A 26-os számú maradványként emlegetett csontváz a kutatások szerint egy 40-45 éves, jó erőben lévő férfié volt, akit a kitörés ereje vágott a földhöz.

A közelében egy csónakot is találtak, és a régészek most úgy vélik, hogy a parton talált 300 további csontváz olyan emberek maradványa, akik egykor közel álltak a megmeneküléshez.

A csontváz mellett ugyanis találtak egy szerszámokat tartalmazó táskát is a felfedezésekor. Francesco Sirano, a herculaneumi régészeti lelőhely igazgatója elmondta: a 26-os számú csontváz mellett talált tárgyak arra utalnak, hogy fontosabb szerepet játszhatott, mint eredetileg gondolták.

„Lehet, hogy annak a flottának a tisztje volt, amely részt vett az idősebb Plinius által indított mentőakcióban, hogy segítsen a Nápolyi-öböl ezen részén fekvő városok és villák lakóinak"

– idézte Siranót a BBC.

Tizenkét ezüst és két arany dénár érmét találtak a férfinál, és ahogy Sirano rámutatott, ez az elit pretoriánus gárda tagjainak egyhavi fizetése volt.

A gazdagon díszített arany- és ezüstöv és az elefántcsont markolatú kard is arra utal, hogy nem volt közönséges katona, a táskájában pedig olyan szerszámok voltak, amelyeket valószínűleg egy faber navalis, a gárda hajóépítő szakembere használhatott.

Idősebb Plinius, akinek Természettudomány című műve a korszak tudományos enciklopédiája volt, maga is a vulkánkitörésben vesztette életét. Haláláról unokaöccse, ifjabb Plinius számolt be Tacitusnak írott leveleiben.

„A hamueső egyre forróbbá és sűrűbbé vált, ahogy a hajók közeledtek a partokhoz. Hamarosan habkődarabok és a tűztől elszenesedett, égett kövek követték. (A nagybátyám) egy pillanatig gondolkodott, hogy visszaforduljon-e, ahogy a kapitány tanácsolta, de inkább úgy döntött, hogy továbbmegy"

– idézte fel az MTI az ifjabb Plinius szavait a katasztrófáról.

A feltárások a következő hetekben folytatódnak a régészeti helyszínen.


A figyelmetekbe ajánljuk